9. fejezet: Egy meglepetéssel teli nap

Utunk Jake-ékhez alig tűnt 2 percnek se. Egészen azalatt, amikor a hátán feküdtem, illatát szívtam magamba. Jake-nek egyész más illata van farkasalakban. Hasonlít a legdrágább Axe-dezodor és a természet illatainak keverékére. Teljesen elvesztem benne. Arra ébredtem, hogy Jake bökdös az orrával.
-Mi az? Máris megérkeztünk? -kérdeztem álmosnak tűnő hangon. Erre Jacob vihogó hangot hallatott, ami nagyon cuki volt, majd elvonult a fák közé. Egy ökökkévalóságnak tűnő percig öltözködött. Visszavette szokványos, mégis új farmerét és egy pólót. Úgy nézett ki, mint egy ismerős idegen. Ismerős, mert tudom, hogy ő az én Jacobom, ám idegen, mivel azt a szorongó arckifejezést, amit megláttam rajta, még sosem láttam. Nem akartam, hogy idegeskedjen miattam, úgyhogy szorosan megöleltem. ettől kedvesem megtáltosodott, felkapott a hátára és úgy vitt be a szobjába, ahol fetrengeni kezdett velem. Mikor ezt megunta, csiklandozni kezdett ahol csak ért. Bárhol érintett meg, én minduntalan megborzongtam, ugyanakkor felnevettem. Egy idő után már látta, hogy sose hagyom abba, ezért, belémfojtva a nevetést, megcsókolt, olyan finoman, ahogy még soha. kivételesen én toltam el magamtól, amin nagyon meglepődött.
-Na szóval, mi a meglepetés? -kérdeztem egyenesen.
Jacob meghökkent, de bátran kérdezett vissza.
-Jártál már külföldön?
-Egyszer voltam már Phoenix-ben. Anyu megmutatta a szülővárosát. Persze csakis éjjel.
-És Európában jártál már? -kérdezősködött tovább.
-Még nem. Miért? -kérdeztem megszeppenve.
-Mert van két repülőjegyem Spanyolországba. Eljönnél velem?
-Minden álmom, hogy egyszer nyaralhassak veled kettesben. Mikor indulunk? Most? -izgatottságomat nem tudtam leplezni.
-Lassan a testtel, kisasszony. Előbb járj még egy-két napot a suliba! -javasolta. -De van jó hír is. A mai nap csakis a mienk.
-Ez a legfontosabb. -mondtam és gyengéden odabújtam hozzá. Meleg érintése engem is felmelegített a kinti, már 1 napja tartó, hóesés után. Gyapjútakarója, amit direkt nekem szerzett be, mit sem ért átmelegítés terén hozzá képest.
Nem igazán tudom, meddig feküdtünk az ágyon szótlanul élvezve egymás közelségét, de egyszer csak elengedett és felült. Kezén támaszkodva nézett rám.
-Lenne kedved hógolyózni? -kérdezte játékosan. Kicsit furcsálltam az ötletét, hiszen ő már 17 éves, de talán megmaradt benne a gyereklélek.
-Jó. Menjünk! -feleltem mosolyogva. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy én vagyok kettőnk közül az érettebb. De ez lehetetlen. Én még egy éves nem vagyok látszólag, de értelmileg sem kerekedek fölé. Az ő korához képest én semmi vagyok a 14 éves értelmi szintemmel. De akkor is gyerek vagyok még.
Követtem szerelmem az előszobáig ahol magára húzott kabátot, sapkát, sálat és bakancsot.
-Mit csinálsz? -kérdeztem meghökkenve.
-Nem akarok megfázni. -mondta magától értetődően.
-Gyártanak manapság ekkora kabátot? -érdeklődtem mellkasára mutatva.
-Nem találod ki, hogy kitől kaptam. -dicsekedett.
-Dehogyisnem. Ha így dicsekedsz, akkor csak Alice-ről lehet szó.
-Hihetetlen. Mennyire ismersz. -csodálkozott el, miközben én dagadtam a boldogságtól.
-Nem kell felvenned, ha nem akarod. Én nagyon szeretek a mellkasodhoz bújni.
-Imádlak, Ness, de nem akarok kilógni. Különben is, lesz időm félmesztelenül mászkálni. -vigyorodott el rá jellemzően.
Nem szóltam semmit, csak visszamosolyogtam rá. Én mentem ki előbb a bokáig érő hóba. Jake csak pattyogott utánam, aztán leült elém.
-Szóval mivel kezdjük? Hóembert építsünk vagy hógolyózzunk? -kérdeztem.
-Csináljunk egy olyan gyönyörű angyalt, mint amilyen te vagy. -mondta gyengéden. Minden egyes szóval, amivel bókolt, simogatta a szívem.
Lefeküdtem mellé, és csináltam egy hóangyalt. Jól sikerült, de nem hasonlított rám. Felmarkoltam magam mellől egy adag havat és szerelmem fejéhez vágtam.
-Nessie. -kiáltott rám. -Ez nem fair. Nem tudtam védekezni. Nesze! -vágott hozzám együltőhelyében egy kétszer akkora darabbal. Elkezdtük egymást ostromolni, amiből aztán én jöttem ki rosszul. Tiszta víz lett a hajam és az olvadt hó befolyt a pólóm alá. Be kellett ismernem, hogy győzött.
-Mivel nyertem, ezért teljesíted egy kívánságom. -kötötte ki.
-Rendben. De csak miután megszárítottam a hajam.
-Aztán gyere a szobámba.
-Oké. -egyeztem bele és besétáltam a fürdőszobába. Közben levettem a meleg ruhákat és ráterítettem a radiátorra. Rájöttem, hogy a hajam magától is meg fog száradni, ezért bementem Jake szobájába. Szerelmem az áygon várt egy fecskében. Nagyon meghökkentem ezen. Sohasem vetkőzött még ennyire le előttem. Mi lesz még itt? Beléptem a köszöbön és lehuppantam az ágyra. Jake pedig hátulról behálózott. Megragadta a derekam és lehúzott az ő szintjére. Szenvedélyes csókjától nem szabadulhattam. Több percig intenzíven csókolóztunk, de megint megszakadt. Jacob elvonult szó nélkül a szomszéd szobába. Felöltözve tért vissza. Egy barna pizsialsó volt rajta. A karján egy rózsaszín naci volt és egy egyező színű, ujjatlan felső. Ahogy elvettem tőle és megnéztem, egy gyönyörű szép idézetet olvastam a hátán, ami így szólt:
"A világ legjobb és legcsodálatosabb dolgai
rejtve vannak szemünk és fülünk elől.
A szívünkkel kell érezni őket."
Nagyon szívhezszóló volt ez az idézet. De a legszebb a póló eleje volt. Egy kép volt rólam és a lovagomról.
Jake előhúzott a háta mögül egy barna, színben az alsójával harmónizáló, rövid ujjú pólót és megmutatta nekem. Teljesen ugyanaz a kép és idézet volt rajta, csak az ő méretére szabva.
-Íme az egyenpizsamánk. A nyaralásra készíttettem. -közölte félénken.
-Ez nagyon tetszik. Imádom. -mondtam mosolyogva, ami rögtön eltűntette szerelmem arcáról a visszahúzódottságot. Gyorsan elszaladtam a fürdőbe és felvettem. Mire visszaértem, Jake már javában durmolt.
Ezért leoltottam a villanyt és bebújtam mellé. Ahogy ráhajtottam a fejem mellkasára, egyszerre fellángolt bennem a felismerés. Ezt a nyaralás dolgot még be kell adagolni apának is. Ennek ismeretében hunytam le krémszínű szemhéjamat.
Másnap ott ébredtem, ahol elaludtam. Csak épp egy párnán feküdtem Jake mellkasa helyett.
Kivánszorogtam az ágyból és belenéztem a falon függő tükörbe. A hajam égnek állt, az arcom gyűrött volt. Egy kiadós alvás ezt teszi velem. Egyszer csak valaki volt mellettem a tükörképben.
-Jó reggelt, álomszuszék. Itt a reggeli. -mosolyodott el.
-Nagyon friss vagy ma. -bókoltam. -De sajnos le kell, hogy fagyasszam a mosolyod. Ezt a nyaralást el kell mondanunk apunak.
-Nem gond. Van B-tervem. -vigyorodott tovább.
-Akkor jó étvágyat! -mondtam és kikaptam a tálcát szerelmem kezéből. Finom rántotta volt. Gyorsan ettem. Minél előbb bevezethetjük apunak a tényt, hogy elutazok, annál több idő lesz B vagy C-tervet kidolgozni. Reggeli után villámgyors emberi tempóban átöltöztem és megfésülködtem. Már éppen a kabátot húzgáltam magamra, amikor Jacob elém furakodott és nagy széllel távozott az előszobából. Amikor kiléptem a hóviharba, a vörösesbarna farkas már indulásra készen állt. Felpattantam a hátára és Jake elszelelt velem. Az erdőn át nem volt olyan súlyos a vihar. Pár perc szembeszél után megérkeztünk családom háza elé. A hó eltorlaszolta a kocsibejárót, ezért még Rose felhajtott tetejű BMW-je is a ház előtt vesztegelt. Alice kocsiját már el is kezdte betemetni a hó. Úgy nézett ki a fehérségben, mintha arra a helyre pisilt volna több tucat kutya.
Jake letett a lépcső előtt és elszaladt öltözni. Úgy gondoltam megvárom. A hóval szórakoztam, amíg visszaért. Ugyanaz a szerelés volt rajta, mint amikor kimentünk hógolyózni. Amint felért hozzám a bejárati ajtóhoz, apró csókot nyomott a homlokomra. Benyitnunk már nem kellett, mivel kedvenc nagymamám beengedett minket.
-Sziasztok! Örülök, hogy hazajöttetek. -mosolyodott el.
-Hol van Bella? -kérdezte Jake váratlanul.
-De Jake, apuval kellene beszélnünk előbb.
-Rendben, Ness. Akkor hol van Edward? -kérdezte újra Esme felé fordulva.
-Fent vannak mindketten a szobájukban. -felelte a nagyi.
-Köszi. -mondtam és felrohantam apuékhoz. Jake lassan ballagott utánam. Az ajtó előtt vártam meg, majd együtt benyitottunk. Szüleim éppen kártyáztak. Apa végre párjára talált a játékban is.
-Na mid van? -kérdezte apu anyutól. -Sziaszok! Gyertek beljebb! -üdvözölt minket. Illedelmesen helyet foglaltunk a kanapén Jake-kel, hogy megvárjuk a kártyaparti végét.
-Találd ki! -mondta anyu és koncentrálni kezdett. Apu örömmel, ugyanakkor félve lépett be anyu pajzsa alá. Egy idő után anyu visszahúzta a védelmet és meg is mutatta a lapjait.
-Két pár. Ez volt, ugye? -kérdezte gyengéd pillantással.
-Így gondoltad. De én még mindig jobban játszok. Színsor. méghozzá káró. -büszkélkedett.
-Rendben. Itt a jutalmad. -mondta anyu és szenvedélyes csókkal jutalmazta aput.
Hosszan tapadtak egymásra, majd apa felém fordult.
-Szóval, Nessie. Miről szeretnétek beszélni velem? -kérdezte apa, miközben átölelt.
-Arról lenne szó... -kezdtem, de Jake közbevágott.
-..., hogy szertném elvinni Ness-t nyaralni.
-Hova? -kérdezte anya.
-A spanyol tengerpartra. -közöltem röviden. Apu csak ült és emésztette a hallottakat. Anyu újból koncetrálni kezdett és gyanítom üzent valamit gondolatban. Edward ezen elgondolkodott és mire szorongani kezdtem volna megszólalt, de akkor sem hozzám intézte szavait.
-Kezdelek elfogadni, Jacob Black. Bízom benned. Elviheted a lányom.
Itt elértem a teljes K. O.-ig. Erre egyáltalán nem számítottam sem én, sem Jake.
-Komolyan? -kérdezte Jake meglepettségének teret engedve.
-Igen. De aztán vigyázz rá. -kötötte ki. -És ne feledd! Én mindent hallok, ami a fejedben van.
-Tudom, és néha nagyon idegesítő, hogy a fejemben túrkálsz.
Apa erre már nem szólt semmit, hisz tudja jól, hogy Jacob-nak igaza van.
-Jól hallottam, hogy valaki utazni készül? -kérdezte Alice, aki épp most toppant be Jazz-zel az oldalán.
-Igen, Alice. Én utazok Jake-kel. -feleltem.
-Segíthetek pakolni? -kérdezte.
-Persze. De csak diszkréten.
Alice erre elrohant. Hallottam, amint a gardróbomból dobálja ki a ruhákat.
-Azt hiszem, meg kell néznem a nagynéném. -mondtam óvatosan. -És még egyszer köszi. -pusziltam meg aput és anyut.
Jól hallottam. A ruháim a padlón voltak hegyekben.
-Nessie! Milyen időre pakoljak?
-Tengerpartra megyünk. -feleltem Alice-nek.
Ennyivel elintéztem a pakolást. Majd Alice megoldja. Estig Jake-kel voltam, aztán mikor elment, lezuhanyoztam. Az egyenpizsimet betettem a táskába. Egy másikat vettem fel, hogy az tiszta maradjon. Mikor letettem a fejem, el is aludtam. Édes álmokat mindenkinek!

"Jó" hírem van. A komihatárt lejjebb engedem 5-re. És minden fejivel eggyel több lesz. Tehát a 10. fejihez már 6 komi kell majd.
Puszi: Betty

Komihatár!

Mint oly sokan előttem, sajnos nekem is be kell vezetnem egy komihatárt. Következő fejezetet csak akkor teszek fel, ha kapok 8 kommentet. Sajnálom, de nem tudok mit csinálni. Ha ti így, én is. Minden törimnél van komihatár ezentúl.
Aki(k) eddig is írt(ak), annak(azoknak) köszönöm ezúton is.

Tehát GO KOMIK!!!
Pux: Betty

Ezt a díjat nem kell tovább adni, mivel ez csak a legjobbaknak jár!

Szabályok:

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre.

1. Kész
2. Köszönöm a díjat Feninek. Bocs, hogy ilyen későn teszem ki, csak mostanában nincs sok időm. Igazából mindig, amikor gépeztek, akkor, bevallom őszintén, SIMS-eztem.
http://titkoskisasszony.blogspot.com/

Miért és mikor kezdted el a blogodat? -Nem tudom mikor kezdtem. Azért kezdtem el, mert a legutóbbi bellablog-os pályázaton indulni akartam. :)
Kedvenc író? -Stephenie Meyer és a P.C. Cast-Kristin Cast duó. :D
Kedvenc Könyv? -Éjszaka Háza sorozat, Twilight saga

8. fejezet: Bál

/Nessie szemszöge/
Kedvenc nagynéném már várt. Rögtön tudtam, hogy ő az, mert a gyönyörű, csillogó, kanárisárga Porsche már a parkolóban állt. Nagy vigyorral az arcomon tipegtem a kocsiig. Amikor beszálltam, akkor láttam meg, milyen kétségbeesett képet vág Alice.
-Mi történt, Alice?
-Semmi. Semmit nem látok. -mondta egyszerűen.
-De ez nem újdonság. Engem nem láttál még soha.
-Most viszont fontos lenne. De nem ez a lényeg. Te hogy érzed? Hogy sikerült?
-A matekot nagyon elszúrtam. -mondtam. -Alig írtam valamit.
-És az angol?
-Az nagyon jó lett. Azzal idő előtt végeztem. Azért vagyok most itt.
-Ja, értem. Mehetünk?
-Persze. Jake valami meglepetéssel vár nálunk, úgyhogy siessünk.
-Hát, ez esetben tapossunk bele. -mondta, mint valami Nascar-versenyző.
-Azért annyira nem kell sietni. -mondtam nevetve.
Alice nem szólt semmit, csak gázt adott. A főúton jócskán túlléptük a sebességhatárt, de nem zavart. Az erdő egy összefüggő foltként suhant el mellettünk. Szinte észre sem vettem, már otthon voltunk. A garázsban nem várt senki. Ez furcsa volt. De végre jött apa.
-Alice! Nem lett volna illendő elmondani a lányomnak? -kérdezte szemrehányóan?
-Nem! -hangzott az azonnali válasz.
-Mit nem kellett volna elmondania nekem? -kérdeztem értetlenül.
Erre nem szólt se Alice, se apa semmit, de Alice befogta a szemeim és elkezdett vezetni.
-Ezt! -mondta és lerántotta a leplet az ő meglepetéséről. -Gratulálunk! -kiáltotta mindenki, mikor előbújt a rejtekhelyéről. Nem tudtam megnézni, ki honnan jött, mert el voltam foglalva azzal, hogy elámultam a látványon. Lufierdő volt a plafonon különböző színekből és formákból is. Az asztal gyönyörűen megterítve. Nagyon megdöbbentem a nagy Hi-Fi tornyon a nappali közepén, valamint az óriási tévén felette. Mindenki ünnepi ruhát viselt. Mindenki, kivéve én.
-Mi ez a nagy buli? -kérdezte valaki az ajtóból. -Ugye engem sem hagytok ki belőle?
Majd besétált a világ legszebb, legromantikusabb embere, és szenvedélye csókkal üdvözölt.
-Szia, Jake. Ezt te szervezted nekem? -kérdeztem.
-Nem egyedül. Bella is segített, de legfőképp Alice. -mondta és ellépett tőlem, hogy megölelhesse nagynéném. Alice mosollyal az arcán ölelt vissza. Jó volt látni, hogy végre kibékültek. Mikor még én nem voltam itt, akkor -anyutól tudom -nagyon fújtak egymásra. Alig maradtak meg egy helyiségben ketten.
-De ne aggódj. -lépett vissza hozzám a lovagom. -Van privát programunk is. -kacsintott rám.
-Itt az ideje bulizni. -kiáltott fel Alice mögülünk, amitől kis híján Jake karjában találtam magam (amit nem bántam volna). -De előbb, Nessie, öltözz át! -utasított Alice. -Így mégsem mehetsz bálba.
-Rendben. -mondtam nevetve és magamtól indultam fel a gardróbomba. Alice árnyékként követett, majd mikor beértünk a gardróbba, odaadta a ruhámat. Én örömmel vettem fel a zöld, pánt nélküli estélyit, amit adott. Hozzá illő fekete magas sarkút vettem fel a ruhához. Hátközépig érő hajamat kislányosan befontam és elindultam lefelé. Kicsit féltem, hogy tetszeni fog-e Jake-nek ez az összeállítás, bár lelkem mélyén tudtam, hogy neki akár még kukazsákban is tetszenék. A lépcsőhöz érve vettem egy nagy levegőt és lesuhantam rajta egyenesen Jake karjaiba. Kicsit meglepődött gyors érkezésemen, de nagy Jacob-os mosollyal fogadta. Nem maradt időm, hogy gyönyörködjek igéző szemeiben és hófehér fogsorában, mert már csak azt vettem észre, hogy szenvedélyes csókot ad, amit a legnagyobb örömmel viszonoztam. Nem tudom, mennyi idő telt el, de egyszer csak elengedett és a földre tett.
-Ideje táncolni! -mondta romantikus tekintettel. Erre már mindenki felkapta a fejét a nappaliban és felállt. Alice elindított valamilyen régimódi zenét. Azt hiszem, felismertem. Még anyu mesélte, hogy apuval erre a számra táncoltak először az iskolai bálon, mikor még ember volt.
-Szabad egy táncra? -kérdezte Jacob, majd kezét felém nyújtotta. Készségesen fogadtam el, de volt egy kis félelmem a tánccal kapcsolatban.
-Jake, én ugyanolyan falábú vagyok, mint anyu. -súgtam oda szerelmemnek.
-Ne aggódj! -cirógatta meg vigasztalóan az arcom. -Mindkettőtökben ezt szeretem. -mondta majd egy bátorító mosolyt küldött felém.
És így is lett. Nem aggódtam, csak arra mentem, amerre Jake vezetett. A szám közepére már az egész Cullen család táncra perdült. Mindenki olyan kecsesen mozgott, hogy már-már azt lehetne hinni, angyalok táncolnak a villa nappalijában. A számnak túlságosan hamar lett vége. Már kezdtem belejönni.
-Nem vagytok éhesek? -lépett oda hozzánk Esme, a világ legjobb nagyija. Kicsit furcsa volt ezt a szót használni, mivel Esme nem lehet, maximum 28 éves, kinézetre.
-De, én igen. -feleltem gépiesen.
-Akkor én is az vagyok. -kacsintott rám szerelmem. Látszott rajta, hogy magában folytatta a mondatot. Valami olyasmivel, hogy "Én rád vagyok éhes, baby". Ezen mosolyogtam magamban, majd elindultam Jake-kel kézen fogva az ebédlőbe. Már csak mi hiányoztunk az asztaltól. Mint mindig, most is csak 2 teríték volt az asztalon.
-Jacob maga készítette a mai vacsorát. -jelentette be anyu.
-Tényleg?
-Igen, így van. Mindent csakis neked.
Kicsit elpirultam, mire Jake egy puszit nyomott arcom mindkét felére. Igazi úriember volt. Kihúzta nekem a széket, meg minden. Nagyon próbálkozott, de én csak viccesnek találtam. Ez nem ő volt.
-Mi az ebéd? -kérdeztem izgatottan.
-Kolbász és hurka. Főleg véres. -mondta büszkén. -Ja és van hozzá ital is.
-Mi? -kérdeztem mohón.
-Vérnarancslé. -hangzott a válasz.
-És ezt én miért kapom?
-Azért, Ness, mert féltékeny, önző és buta voltam. -mondta bűnbánóan.
Megmerevedtem ültömben. Miről beszél? Már rég megbocsátottam neki. De ezt neki is tudnia kell.
-Jake! –kezdtem. –Én nem haragszok rád. Sosem haragudtam. Csak egy kicsit (nagyon) szomorú voltam (és depis).
-Tudom, de én azért szeretnék kedveskedni neked. –mondta bájos mosoly kíséretében.
-Rendben. Akkor lássuk azt a vacsorát. –mondtam, miközben végignéztem a családomon. Mind érdeklődve figyelt minket.
-Kívánsága számomra parancs, Madam. –mondta Jake és emelt fővel elvonult a konyhába. Ránéztem anyára, aki éppen egy szerelmes pillantást váltott apuval, majd odasúgta nekem:
-Ness, azt hiszem, mi felmegyünk az emeletre.
-Okés. –súgtam vissza. –Vigyétek magtokkal Emmettet is. –kértem boci szemekkel.
-Rendben. Mind felmegyünk. –mosolyodott el.
Erre nem szóltam semmit, csak a lépcső felé intettem Alice-nek és Rose-nak. Vették a lapot. Kézen fogták kedvesüket és elsuhantak. Végre egyedül voltam Jacobbal.
Alighogy ezt gondoltam, Jacob már meg is jelent az ajtóban egy ízlésesen díszített tállal. Lerakta elém, majd szájon csókolt.
-Ezt miért kaptam?
-Mert szeretlek. Nagyon. –mondta kihangsúlyozva az utolsó szót.
-Én is. Nagyon. –mondtam ugyanezzel a hangsúllyal. –Na lássuk a medvét.
-Ez nem az! –szögezte le, majd felemelte a fedelet. Nagyon ízletesnek tűnt. Sok véres hurka és kolbász volt a tányéron. Csak annyi volt vele a baj, hogy nagyon sok volt.
-Jake, ez nagyon sok. És hol a te kajád?
-Itt van mindkettőnk vacsija előtted. Egy tányérból fogunk enni.
-Máris jobban tetszik. –mondtam, majd apró csókot küldtem neki. Ő leült mellém egy székre és elkezdett etetni. Aki nem tudja a titkot, az azt hinné, hogy az édesapa eteti 8 éves lányát. De engem nem érdekelt a látszat, boldogan etetgettem én is Jake-t. Amikor viszont én ettem, akkor nagyokat kuncogtam teli szájjal, ami miatt Jacob is nevetett.
Vacsora után Jake kijelentette, hogy ma estére elkért anyutól és nála fogok aludni. Ezért összeszedtem egy váltás ruhát, (sem Alice, sem apu nem szólt bele a döntésembe) a fogkefémet és egy kis sminket. Tapasztalatból tudom, hogy Jake-nél nincs semmi női cucc, úgyhogy kell egy-két cucc itthonról. Elköszöntem anyutól és Jake-hez rohantam, aki már kint várt rám, indulásra készen, vagyis farkasként. Felpattantam a hátára és arcomat a bundájába temettem. Ez elég volt neki ahhoz, hogy elkezdjen száguldani. Egész úton azon tűnődtem, vajon mi lehet a meglepetése számomra. Vajon még egy vacsi? Vagy egy kis kirándulás kettesben? Esetleg tanácskozás a falkával? Majd megtudom, amint megérkeztünk. Addig is várok.

Remélem tetszik. Várom a komikat.
Pux: Betty

Ez elképesztő!

Ivy és Alice levele:

"Kedves írótársam!

Szólni szeretnénk, hogy mostanában egy személy lekoppintja a történeteket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és írjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szorul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/

Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/

Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

Előre köszönjük:Alice és Ivi"

Segítsünk nekik és mutassuk meg, hogy mi tényleg egy igazi közösség vagyunk. Mindenkinek nehéz blogot kezdeni, de azért ez már túlzás. :@