Közlemény és még valami!

Sziasztok! Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
Inkább essünk túl gyorsan a rosszon. BOCSI. Tudom, hogy nagyon várjátok a frisset, de sajnos nincs elegendő időm írni és mivel a VA-t rendszeresen kell írnom, ezért így a finish-ben arra a törire szeretnék ráfeküdni és írni. A másik történet, amit megpróbálok mostmár gyakrabban frisselni, az a KB lesz, mivel az az igazság, hogy a CW-hez sajnos túl nagy volt a kezdeti lendület és mostanra kifogytam az ötletekből. Befejezni viszont nem akarom, mert talán később lesz ihletem továbbírni. Ennyit a rosszról. Még egyszer BOCSÁNAT! :(
De viszont van jó hírem is. :D
Az utóbbi két-három este szerepjátékozni volt kedvem és egy kedves ismerősöm tegnap felvetette, hogy mi lenne, ha csinálnék egy szerepestet. Én pedig azt mondtam "Rendben, megcsinálom."
És íme itt vannak a tudnivalók:
Időpontja: 2010. május 27. (csütörtök) 20 órától
Helye: MSN
Témája: Nessie és Jacob esküvője Alice szervezésében
Jelentkezés: itt komiban, vagy MSN-en, ha rámírsz (tike.96@hotmail.com aki még nem vett fel) vagy mailben (porsche911turbo@freemail.hu)
Foglalt szerepek:
Nymphi - Jake
vampire nóri - Alice (bocsi még egyszer)
Hencii - Nessie
Tammy - Bella
Én (Betty) - Emmett
Regi - Esme

Remélem sokan jöttök majd. Várom a jelentkezőket.
Puszi: Betty

9. fejezet: Egy meglepetéssel teli nap

Utunk Jake-ékhez alig tűnt 2 percnek se. Egészen azalatt, amikor a hátán feküdtem, illatát szívtam magamba. Jake-nek egyész más illata van farkasalakban. Hasonlít a legdrágább Axe-dezodor és a természet illatainak keverékére. Teljesen elvesztem benne. Arra ébredtem, hogy Jake bökdös az orrával.
-Mi az? Máris megérkeztünk? -kérdeztem álmosnak tűnő hangon. Erre Jacob vihogó hangot hallatott, ami nagyon cuki volt, majd elvonult a fák közé. Egy ökökkévalóságnak tűnő percig öltözködött. Visszavette szokványos, mégis új farmerét és egy pólót. Úgy nézett ki, mint egy ismerős idegen. Ismerős, mert tudom, hogy ő az én Jacobom, ám idegen, mivel azt a szorongó arckifejezést, amit megláttam rajta, még sosem láttam. Nem akartam, hogy idegeskedjen miattam, úgyhogy szorosan megöleltem. ettől kedvesem megtáltosodott, felkapott a hátára és úgy vitt be a szobjába, ahol fetrengeni kezdett velem. Mikor ezt megunta, csiklandozni kezdett ahol csak ért. Bárhol érintett meg, én minduntalan megborzongtam, ugyanakkor felnevettem. Egy idő után már látta, hogy sose hagyom abba, ezért, belémfojtva a nevetést, megcsókolt, olyan finoman, ahogy még soha. kivételesen én toltam el magamtól, amin nagyon meglepődött.
-Na szóval, mi a meglepetés? -kérdeztem egyenesen.
Jacob meghökkent, de bátran kérdezett vissza.
-Jártál már külföldön?
-Egyszer voltam már Phoenix-ben. Anyu megmutatta a szülővárosát. Persze csakis éjjel.
-És Európában jártál már? -kérdezősködött tovább.
-Még nem. Miért? -kérdeztem megszeppenve.
-Mert van két repülőjegyem Spanyolországba. Eljönnél velem?
-Minden álmom, hogy egyszer nyaralhassak veled kettesben. Mikor indulunk? Most? -izgatottságomat nem tudtam leplezni.
-Lassan a testtel, kisasszony. Előbb járj még egy-két napot a suliba! -javasolta. -De van jó hír is. A mai nap csakis a mienk.
-Ez a legfontosabb. -mondtam és gyengéden odabújtam hozzá. Meleg érintése engem is felmelegített a kinti, már 1 napja tartó, hóesés után. Gyapjútakarója, amit direkt nekem szerzett be, mit sem ért átmelegítés terén hozzá képest.
Nem igazán tudom, meddig feküdtünk az ágyon szótlanul élvezve egymás közelségét, de egyszer csak elengedett és felült. Kezén támaszkodva nézett rám.
-Lenne kedved hógolyózni? -kérdezte játékosan. Kicsit furcsálltam az ötletét, hiszen ő már 17 éves, de talán megmaradt benne a gyereklélek.
-Jó. Menjünk! -feleltem mosolyogva. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy én vagyok kettőnk közül az érettebb. De ez lehetetlen. Én még egy éves nem vagyok látszólag, de értelmileg sem kerekedek fölé. Az ő korához képest én semmi vagyok a 14 éves értelmi szintemmel. De akkor is gyerek vagyok még.
Követtem szerelmem az előszobáig ahol magára húzott kabátot, sapkát, sálat és bakancsot.
-Mit csinálsz? -kérdeztem meghökkenve.
-Nem akarok megfázni. -mondta magától értetődően.
-Gyártanak manapság ekkora kabátot? -érdeklődtem mellkasára mutatva.
-Nem találod ki, hogy kitől kaptam. -dicsekedett.
-Dehogyisnem. Ha így dicsekedsz, akkor csak Alice-ről lehet szó.
-Hihetetlen. Mennyire ismersz. -csodálkozott el, miközben én dagadtam a boldogságtól.
-Nem kell felvenned, ha nem akarod. Én nagyon szeretek a mellkasodhoz bújni.
-Imádlak, Ness, de nem akarok kilógni. Különben is, lesz időm félmesztelenül mászkálni. -vigyorodott el rá jellemzően.
Nem szóltam semmit, csak visszamosolyogtam rá. Én mentem ki előbb a bokáig érő hóba. Jake csak pattyogott utánam, aztán leült elém.
-Szóval mivel kezdjük? Hóembert építsünk vagy hógolyózzunk? -kérdeztem.
-Csináljunk egy olyan gyönyörű angyalt, mint amilyen te vagy. -mondta gyengéden. Minden egyes szóval, amivel bókolt, simogatta a szívem.
Lefeküdtem mellé, és csináltam egy hóangyalt. Jól sikerült, de nem hasonlított rám. Felmarkoltam magam mellől egy adag havat és szerelmem fejéhez vágtam.
-Nessie. -kiáltott rám. -Ez nem fair. Nem tudtam védekezni. Nesze! -vágott hozzám együltőhelyében egy kétszer akkora darabbal. Elkezdtük egymást ostromolni, amiből aztán én jöttem ki rosszul. Tiszta víz lett a hajam és az olvadt hó befolyt a pólóm alá. Be kellett ismernem, hogy győzött.
-Mivel nyertem, ezért teljesíted egy kívánságom. -kötötte ki.
-Rendben. De csak miután megszárítottam a hajam.
-Aztán gyere a szobámba.
-Oké. -egyeztem bele és besétáltam a fürdőszobába. Közben levettem a meleg ruhákat és ráterítettem a radiátorra. Rájöttem, hogy a hajam magától is meg fog száradni, ezért bementem Jake szobájába. Szerelmem az áygon várt egy fecskében. Nagyon meghökkentem ezen. Sohasem vetkőzött még ennyire le előttem. Mi lesz még itt? Beléptem a köszöbön és lehuppantam az ágyra. Jake pedig hátulról behálózott. Megragadta a derekam és lehúzott az ő szintjére. Szenvedélyes csókjától nem szabadulhattam. Több percig intenzíven csókolóztunk, de megint megszakadt. Jacob elvonult szó nélkül a szomszéd szobába. Felöltözve tért vissza. Egy barna pizsialsó volt rajta. A karján egy rózsaszín naci volt és egy egyező színű, ujjatlan felső. Ahogy elvettem tőle és megnéztem, egy gyönyörű szép idézetet olvastam a hátán, ami így szólt:
"A világ legjobb és legcsodálatosabb dolgai
rejtve vannak szemünk és fülünk elől.
A szívünkkel kell érezni őket."
Nagyon szívhezszóló volt ez az idézet. De a legszebb a póló eleje volt. Egy kép volt rólam és a lovagomról.
Jake előhúzott a háta mögül egy barna, színben az alsójával harmónizáló, rövid ujjú pólót és megmutatta nekem. Teljesen ugyanaz a kép és idézet volt rajta, csak az ő méretére szabva.
-Íme az egyenpizsamánk. A nyaralásra készíttettem. -közölte félénken.
-Ez nagyon tetszik. Imádom. -mondtam mosolyogva, ami rögtön eltűntette szerelmem arcáról a visszahúzódottságot. Gyorsan elszaladtam a fürdőbe és felvettem. Mire visszaértem, Jake már javában durmolt.
Ezért leoltottam a villanyt és bebújtam mellé. Ahogy ráhajtottam a fejem mellkasára, egyszerre fellángolt bennem a felismerés. Ezt a nyaralás dolgot még be kell adagolni apának is. Ennek ismeretében hunytam le krémszínű szemhéjamat.
Másnap ott ébredtem, ahol elaludtam. Csak épp egy párnán feküdtem Jake mellkasa helyett.
Kivánszorogtam az ágyból és belenéztem a falon függő tükörbe. A hajam égnek állt, az arcom gyűrött volt. Egy kiadós alvás ezt teszi velem. Egyszer csak valaki volt mellettem a tükörképben.
-Jó reggelt, álomszuszék. Itt a reggeli. -mosolyodott el.
-Nagyon friss vagy ma. -bókoltam. -De sajnos le kell, hogy fagyasszam a mosolyod. Ezt a nyaralást el kell mondanunk apunak.
-Nem gond. Van B-tervem. -vigyorodott tovább.
-Akkor jó étvágyat! -mondtam és kikaptam a tálcát szerelmem kezéből. Finom rántotta volt. Gyorsan ettem. Minél előbb bevezethetjük apunak a tényt, hogy elutazok, annál több idő lesz B vagy C-tervet kidolgozni. Reggeli után villámgyors emberi tempóban átöltöztem és megfésülködtem. Már éppen a kabátot húzgáltam magamra, amikor Jacob elém furakodott és nagy széllel távozott az előszobából. Amikor kiléptem a hóviharba, a vörösesbarna farkas már indulásra készen állt. Felpattantam a hátára és Jake elszelelt velem. Az erdőn át nem volt olyan súlyos a vihar. Pár perc szembeszél után megérkeztünk családom háza elé. A hó eltorlaszolta a kocsibejárót, ezért még Rose felhajtott tetejű BMW-je is a ház előtt vesztegelt. Alice kocsiját már el is kezdte betemetni a hó. Úgy nézett ki a fehérségben, mintha arra a helyre pisilt volna több tucat kutya.
Jake letett a lépcső előtt és elszaladt öltözni. Úgy gondoltam megvárom. A hóval szórakoztam, amíg visszaért. Ugyanaz a szerelés volt rajta, mint amikor kimentünk hógolyózni. Amint felért hozzám a bejárati ajtóhoz, apró csókot nyomott a homlokomra. Benyitnunk már nem kellett, mivel kedvenc nagymamám beengedett minket.
-Sziasztok! Örülök, hogy hazajöttetek. -mosolyodott el.
-Hol van Bella? -kérdezte Jake váratlanul.
-De Jake, apuval kellene beszélnünk előbb.
-Rendben, Ness. Akkor hol van Edward? -kérdezte újra Esme felé fordulva.
-Fent vannak mindketten a szobájukban. -felelte a nagyi.
-Köszi. -mondtam és felrohantam apuékhoz. Jake lassan ballagott utánam. Az ajtó előtt vártam meg, majd együtt benyitottunk. Szüleim éppen kártyáztak. Apa végre párjára talált a játékban is.
-Na mid van? -kérdezte apu anyutól. -Sziaszok! Gyertek beljebb! -üdvözölt minket. Illedelmesen helyet foglaltunk a kanapén Jake-kel, hogy megvárjuk a kártyaparti végét.
-Találd ki! -mondta anyu és koncentrálni kezdett. Apu örömmel, ugyanakkor félve lépett be anyu pajzsa alá. Egy idő után anyu visszahúzta a védelmet és meg is mutatta a lapjait.
-Két pár. Ez volt, ugye? -kérdezte gyengéd pillantással.
-Így gondoltad. De én még mindig jobban játszok. Színsor. méghozzá káró. -büszkélkedett.
-Rendben. Itt a jutalmad. -mondta anyu és szenvedélyes csókkal jutalmazta aput.
Hosszan tapadtak egymásra, majd apa felém fordult.
-Szóval, Nessie. Miről szeretnétek beszélni velem? -kérdezte apa, miközben átölelt.
-Arról lenne szó... -kezdtem, de Jake közbevágott.
-..., hogy szertném elvinni Ness-t nyaralni.
-Hova? -kérdezte anya.
-A spanyol tengerpartra. -közöltem röviden. Apu csak ült és emésztette a hallottakat. Anyu újból koncetrálni kezdett és gyanítom üzent valamit gondolatban. Edward ezen elgondolkodott és mire szorongani kezdtem volna megszólalt, de akkor sem hozzám intézte szavait.
-Kezdelek elfogadni, Jacob Black. Bízom benned. Elviheted a lányom.
Itt elértem a teljes K. O.-ig. Erre egyáltalán nem számítottam sem én, sem Jake.
-Komolyan? -kérdezte Jake meglepettségének teret engedve.
-Igen. De aztán vigyázz rá. -kötötte ki. -És ne feledd! Én mindent hallok, ami a fejedben van.
-Tudom, és néha nagyon idegesítő, hogy a fejemben túrkálsz.
Apa erre már nem szólt semmit, hisz tudja jól, hogy Jacob-nak igaza van.
-Jól hallottam, hogy valaki utazni készül? -kérdezte Alice, aki épp most toppant be Jazz-zel az oldalán.
-Igen, Alice. Én utazok Jake-kel. -feleltem.
-Segíthetek pakolni? -kérdezte.
-Persze. De csak diszkréten.
Alice erre elrohant. Hallottam, amint a gardróbomból dobálja ki a ruhákat.
-Azt hiszem, meg kell néznem a nagynéném. -mondtam óvatosan. -És még egyszer köszi. -pusziltam meg aput és anyut.
Jól hallottam. A ruháim a padlón voltak hegyekben.
-Nessie! Milyen időre pakoljak?
-Tengerpartra megyünk. -feleltem Alice-nek.
Ennyivel elintéztem a pakolást. Majd Alice megoldja. Estig Jake-kel voltam, aztán mikor elment, lezuhanyoztam. Az egyenpizsimet betettem a táskába. Egy másikat vettem fel, hogy az tiszta maradjon. Mikor letettem a fejem, el is aludtam. Édes álmokat mindenkinek!

"Jó" hírem van. A komihatárt lejjebb engedem 5-re. És minden fejivel eggyel több lesz. Tehát a 10. fejihez már 6 komi kell majd.
Puszi: Betty

Komihatár!

Mint oly sokan előttem, sajnos nekem is be kell vezetnem egy komihatárt. Következő fejezetet csak akkor teszek fel, ha kapok 8 kommentet. Sajnálom, de nem tudok mit csinálni. Ha ti így, én is. Minden törimnél van komihatár ezentúl.
Aki(k) eddig is írt(ak), annak(azoknak) köszönöm ezúton is.

Tehát GO KOMIK!!!
Pux: Betty

Ezt a díjat nem kell tovább adni, mivel ez csak a legjobbaknak jár!

Szabályok:

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre.

1. Kész
2. Köszönöm a díjat Feninek. Bocs, hogy ilyen későn teszem ki, csak mostanában nincs sok időm. Igazából mindig, amikor gépeztek, akkor, bevallom őszintén, SIMS-eztem.
http://titkoskisasszony.blogspot.com/

Miért és mikor kezdted el a blogodat? -Nem tudom mikor kezdtem. Azért kezdtem el, mert a legutóbbi bellablog-os pályázaton indulni akartam. :)
Kedvenc író? -Stephenie Meyer és a P.C. Cast-Kristin Cast duó. :D
Kedvenc Könyv? -Éjszaka Háza sorozat, Twilight saga

8. fejezet: Bál

/Nessie szemszöge/
Kedvenc nagynéném már várt. Rögtön tudtam, hogy ő az, mert a gyönyörű, csillogó, kanárisárga Porsche már a parkolóban állt. Nagy vigyorral az arcomon tipegtem a kocsiig. Amikor beszálltam, akkor láttam meg, milyen kétségbeesett képet vág Alice.
-Mi történt, Alice?
-Semmi. Semmit nem látok. -mondta egyszerűen.
-De ez nem újdonság. Engem nem láttál még soha.
-Most viszont fontos lenne. De nem ez a lényeg. Te hogy érzed? Hogy sikerült?
-A matekot nagyon elszúrtam. -mondtam. -Alig írtam valamit.
-És az angol?
-Az nagyon jó lett. Azzal idő előtt végeztem. Azért vagyok most itt.
-Ja, értem. Mehetünk?
-Persze. Jake valami meglepetéssel vár nálunk, úgyhogy siessünk.
-Hát, ez esetben tapossunk bele. -mondta, mint valami Nascar-versenyző.
-Azért annyira nem kell sietni. -mondtam nevetve.
Alice nem szólt semmit, csak gázt adott. A főúton jócskán túlléptük a sebességhatárt, de nem zavart. Az erdő egy összefüggő foltként suhant el mellettünk. Szinte észre sem vettem, már otthon voltunk. A garázsban nem várt senki. Ez furcsa volt. De végre jött apa.
-Alice! Nem lett volna illendő elmondani a lányomnak? -kérdezte szemrehányóan?
-Nem! -hangzott az azonnali válasz.
-Mit nem kellett volna elmondania nekem? -kérdeztem értetlenül.
Erre nem szólt se Alice, se apa semmit, de Alice befogta a szemeim és elkezdett vezetni.
-Ezt! -mondta és lerántotta a leplet az ő meglepetéséről. -Gratulálunk! -kiáltotta mindenki, mikor előbújt a rejtekhelyéről. Nem tudtam megnézni, ki honnan jött, mert el voltam foglalva azzal, hogy elámultam a látványon. Lufierdő volt a plafonon különböző színekből és formákból is. Az asztal gyönyörűen megterítve. Nagyon megdöbbentem a nagy Hi-Fi tornyon a nappali közepén, valamint az óriási tévén felette. Mindenki ünnepi ruhát viselt. Mindenki, kivéve én.
-Mi ez a nagy buli? -kérdezte valaki az ajtóból. -Ugye engem sem hagytok ki belőle?
Majd besétált a világ legszebb, legromantikusabb embere, és szenvedélye csókkal üdvözölt.
-Szia, Jake. Ezt te szervezted nekem? -kérdeztem.
-Nem egyedül. Bella is segített, de legfőképp Alice. -mondta és ellépett tőlem, hogy megölelhesse nagynéném. Alice mosollyal az arcán ölelt vissza. Jó volt látni, hogy végre kibékültek. Mikor még én nem voltam itt, akkor -anyutól tudom -nagyon fújtak egymásra. Alig maradtak meg egy helyiségben ketten.
-De ne aggódj. -lépett vissza hozzám a lovagom. -Van privát programunk is. -kacsintott rám.
-Itt az ideje bulizni. -kiáltott fel Alice mögülünk, amitől kis híján Jake karjában találtam magam (amit nem bántam volna). -De előbb, Nessie, öltözz át! -utasított Alice. -Így mégsem mehetsz bálba.
-Rendben. -mondtam nevetve és magamtól indultam fel a gardróbomba. Alice árnyékként követett, majd mikor beértünk a gardróbba, odaadta a ruhámat. Én örömmel vettem fel a zöld, pánt nélküli estélyit, amit adott. Hozzá illő fekete magas sarkút vettem fel a ruhához. Hátközépig érő hajamat kislányosan befontam és elindultam lefelé. Kicsit féltem, hogy tetszeni fog-e Jake-nek ez az összeállítás, bár lelkem mélyén tudtam, hogy neki akár még kukazsákban is tetszenék. A lépcsőhöz érve vettem egy nagy levegőt és lesuhantam rajta egyenesen Jake karjaiba. Kicsit meglepődött gyors érkezésemen, de nagy Jacob-os mosollyal fogadta. Nem maradt időm, hogy gyönyörködjek igéző szemeiben és hófehér fogsorában, mert már csak azt vettem észre, hogy szenvedélyes csókot ad, amit a legnagyobb örömmel viszonoztam. Nem tudom, mennyi idő telt el, de egyszer csak elengedett és a földre tett.
-Ideje táncolni! -mondta romantikus tekintettel. Erre már mindenki felkapta a fejét a nappaliban és felállt. Alice elindított valamilyen régimódi zenét. Azt hiszem, felismertem. Még anyu mesélte, hogy apuval erre a számra táncoltak először az iskolai bálon, mikor még ember volt.
-Szabad egy táncra? -kérdezte Jacob, majd kezét felém nyújtotta. Készségesen fogadtam el, de volt egy kis félelmem a tánccal kapcsolatban.
-Jake, én ugyanolyan falábú vagyok, mint anyu. -súgtam oda szerelmemnek.
-Ne aggódj! -cirógatta meg vigasztalóan az arcom. -Mindkettőtökben ezt szeretem. -mondta majd egy bátorító mosolyt küldött felém.
És így is lett. Nem aggódtam, csak arra mentem, amerre Jake vezetett. A szám közepére már az egész Cullen család táncra perdült. Mindenki olyan kecsesen mozgott, hogy már-már azt lehetne hinni, angyalok táncolnak a villa nappalijában. A számnak túlságosan hamar lett vége. Már kezdtem belejönni.
-Nem vagytok éhesek? -lépett oda hozzánk Esme, a világ legjobb nagyija. Kicsit furcsa volt ezt a szót használni, mivel Esme nem lehet, maximum 28 éves, kinézetre.
-De, én igen. -feleltem gépiesen.
-Akkor én is az vagyok. -kacsintott rám szerelmem. Látszott rajta, hogy magában folytatta a mondatot. Valami olyasmivel, hogy "Én rád vagyok éhes, baby". Ezen mosolyogtam magamban, majd elindultam Jake-kel kézen fogva az ebédlőbe. Már csak mi hiányoztunk az asztaltól. Mint mindig, most is csak 2 teríték volt az asztalon.
-Jacob maga készítette a mai vacsorát. -jelentette be anyu.
-Tényleg?
-Igen, így van. Mindent csakis neked.
Kicsit elpirultam, mire Jake egy puszit nyomott arcom mindkét felére. Igazi úriember volt. Kihúzta nekem a széket, meg minden. Nagyon próbálkozott, de én csak viccesnek találtam. Ez nem ő volt.
-Mi az ebéd? -kérdeztem izgatottan.
-Kolbász és hurka. Főleg véres. -mondta büszkén. -Ja és van hozzá ital is.
-Mi? -kérdeztem mohón.
-Vérnarancslé. -hangzott a válasz.
-És ezt én miért kapom?
-Azért, Ness, mert féltékeny, önző és buta voltam. -mondta bűnbánóan.
Megmerevedtem ültömben. Miről beszél? Már rég megbocsátottam neki. De ezt neki is tudnia kell.
-Jake! –kezdtem. –Én nem haragszok rád. Sosem haragudtam. Csak egy kicsit (nagyon) szomorú voltam (és depis).
-Tudom, de én azért szeretnék kedveskedni neked. –mondta bájos mosoly kíséretében.
-Rendben. Akkor lássuk azt a vacsorát. –mondtam, miközben végignéztem a családomon. Mind érdeklődve figyelt minket.
-Kívánsága számomra parancs, Madam. –mondta Jake és emelt fővel elvonult a konyhába. Ránéztem anyára, aki éppen egy szerelmes pillantást váltott apuval, majd odasúgta nekem:
-Ness, azt hiszem, mi felmegyünk az emeletre.
-Okés. –súgtam vissza. –Vigyétek magtokkal Emmettet is. –kértem boci szemekkel.
-Rendben. Mind felmegyünk. –mosolyodott el.
Erre nem szóltam semmit, csak a lépcső felé intettem Alice-nek és Rose-nak. Vették a lapot. Kézen fogták kedvesüket és elsuhantak. Végre egyedül voltam Jacobbal.
Alighogy ezt gondoltam, Jacob már meg is jelent az ajtóban egy ízlésesen díszített tállal. Lerakta elém, majd szájon csókolt.
-Ezt miért kaptam?
-Mert szeretlek. Nagyon. –mondta kihangsúlyozva az utolsó szót.
-Én is. Nagyon. –mondtam ugyanezzel a hangsúllyal. –Na lássuk a medvét.
-Ez nem az! –szögezte le, majd felemelte a fedelet. Nagyon ízletesnek tűnt. Sok véres hurka és kolbász volt a tányéron. Csak annyi volt vele a baj, hogy nagyon sok volt.
-Jake, ez nagyon sok. És hol a te kajád?
-Itt van mindkettőnk vacsija előtted. Egy tányérból fogunk enni.
-Máris jobban tetszik. –mondtam, majd apró csókot küldtem neki. Ő leült mellém egy székre és elkezdett etetni. Aki nem tudja a titkot, az azt hinné, hogy az édesapa eteti 8 éves lányát. De engem nem érdekelt a látszat, boldogan etetgettem én is Jake-t. Amikor viszont én ettem, akkor nagyokat kuncogtam teli szájjal, ami miatt Jacob is nevetett.
Vacsora után Jake kijelentette, hogy ma estére elkért anyutól és nála fogok aludni. Ezért összeszedtem egy váltás ruhát, (sem Alice, sem apu nem szólt bele a döntésembe) a fogkefémet és egy kis sminket. Tapasztalatból tudom, hogy Jake-nél nincs semmi női cucc, úgyhogy kell egy-két cucc itthonról. Elköszöntem anyutól és Jake-hez rohantam, aki már kint várt rám, indulásra készen, vagyis farkasként. Felpattantam a hátára és arcomat a bundájába temettem. Ez elég volt neki ahhoz, hogy elkezdjen száguldani. Egész úton azon tűnődtem, vajon mi lehet a meglepetése számomra. Vajon még egy vacsi? Vagy egy kis kirándulás kettesben? Esetleg tanácskozás a falkával? Majd megtudom, amint megérkeztünk. Addig is várok.

Remélem tetszik. Várom a komikat.
Pux: Betty

Ez elképesztő!

Ivy és Alice levele:

"Kedves írótársam!

Szólni szeretnénk, hogy mostanában egy személy lekoppintja a történeteket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és írjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szorul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/

Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/

Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

Előre köszönjük:Alice és Ivi"

Segítsünk nekik és mutassuk meg, hogy mi tényleg egy igazi közösség vagyunk. Mindenkinek nehéz blogot kezdeni, de azért ez már túlzás. :@

Jó hír

Végre elkezdtem írni a 8. fejezetet. És addig nem állok meg, amíg nem tudom nektek feltenni. Addig puszi. Betty

Gyémánt Díj!

Szabályok:

1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).
3. Értesíted őket az ajándékról
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak

1.Köszönöm szépen Klaudyának és Wedónak a Díjat.
http://www.stories-of-the-volturi.blogspot.com/
http://wedo-tortenetei.blogspot.com/

2. Inkább linkeket teszek.
Klaudya - http://stories-of-the-volturi.blogspot.com/
Leia - http://bd-deletedscences.blogspot.com/
Hencii -http://henciinovellai.blogspot.com/
Wedó - http://sunrisehencii.blogspot.com/
Hencii - http://nessiestory-byhencii.blogspot.com/
Fanny.96 - http://cullen-black.blogspot.com/
BELLACULLEN - http://bellacsillaga.blogspot.com/
Eszter - http://bellaedwardesrenesmee.blogspot.com/
Egyenlőre ennyi.

3. Kész...

4. Azért élek, hogy nektek, de elsősorban magamnak írjak. Jó érzés mások gondolatait az enyémekkel összegyúrni, hogy végül látszódjon rajta az egyéniségem. De a legfontosabb, ami tartja bennem a lelkesedést, az a ti kommentárjaitok. :) Nagyon szeretem azt olvasni, hogy tetszett nektek, amit írtam.

5. Ich heiße... Ja, nem. 13 éves ceglédi lány vagyok. Április 1-jén töltöm végre be a 14-et. A ceglédi Várkonyiba vagyok 8.-os egy bunkó osztályban. :S Szeretek olvasni, írni, zenét hallgatni meg ilyenek. Kosarazok hetente 2x.

Született Tehetség Díj!

Ezt a díjat, Fenitől kaptam 2010 Március 22-én.Köszönöm neki.
http://mindigvanegypont.blogspot.com/
És visszakaptam Klaudyától is. Nagyon köszönöm neki is.
http://www.stories-of-the-volturi.blogspot.com/

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.


BELLACULLEN:
http://bellacsillaga.blogspot.com/

Alice23:
http://nm-ec-alice23.blogspot.com/

Mégegyszer Alice23:
http://jazzy-alice23.blogspot.com/

Klaudya:
http://stories-of-the-volturi.blogspot.com/

Hencii:
http://henciinovellai.blogspot.com/

Wedó:
http://twizona.blogspot.com/

Teszt:

Név: M. Bettina
Becenév:Betty, Bebe
Lakhely:Magyarország, Cegléd
Születési hely:Magyarország, Cegléd
Magasság:165 cm.
Névnap:Aug. 6.
Foglalkozás:Tanuló
Testvérek: egy öccs
Anyanyelv:Magyar
Beszélt nyelvek:Német (alapfok)
Gyűjtemény:Twillight könyvek és más cuccok
Cipőméret:39-40
Iskola: Várkonyi
Osztály: 8.i
Kedvencek: (L)...Brasch Bence...(L)
Zsebpénz: vmikor van.
Kívánság: Sok olvasóm legyen. És hogy a legutóbbi álmom beteljesüljön. (akinek elmeséltem, az tudja... akit érdekel kérdezze meg)
Álom: pont ez. xD
Szerencseszám: 8
Szeretnék találkozni: Bencussal (L)

Friss

Sziasztok! Mit hoztam ma nektek? Nem... nem CW fejit sajnos. :( Novellát hoztam ma. Katt a linkre. A címe: Jövő a múltban...

Kis kitérő. :D

Sziasztok! Tegnap nagyon fontos mérföldkőhöz értem. Tegnap letettem az alapfokú szóbeli nyelvvizsgát, amit eleinte nagyon is utáltam, de miután kijöttem, már nagyon is örültem, hogy eljöhettem. Nem volt vészes. Ajánlom ennek letételét minden korombelinek. :)
Csak ennyit akartam. Sziasztok.
Puszi mindenkinek. Betty

7. fejezet: Felvételi

/Renesmee szemszöge/

Az elmúlt hét meglepően gyorsan eltelt. Nem zavart be semmi a nyugodt életembe. A tanárok békén hagytak, nem feleltetett ezen a héten senki. Az iskolatársaim sem piszkálódtak. Még Noah sem. Lehet, hogy az önálló est, amit pár napja a nyakába akasztottam, észhez térítette. Egy szóval, nagyon nyugis volt ez a hét. De jön a feketeleves. A szombat, amikor a felvételit írom. Nagyon izgulok. Amióta Jake elment, azóta nem tudok 100%-ig figyelni apura otthon. Folyton azon kap, hogy el-elpityeredek. Anya ugyan próbál intézkedni, de hiába.
Tegnap este könnyedén elnyomott az álom, de reggel arra ébredtem, hogy folynak a könnyeim. Mikor felnéztem, megláttam valakit az ágy mellett. Megijedtem tőle, ezért arcomat a párnába temettem.
-Nessie, kicsim, nincs semmi baj. Csak én vagyok. –szólt lágyan anyu. Nevetve keltem ki az ágyból.
-Jó reggelt, nagylányom. Ma van életed egyik legnagyobb napja. –simogatta meg fejem búbját, miközben én még mindig nevettem.
Gyorsan összeszedtem magam. Rose készített egy gyönyörű hajat nekem, Alice pedig elhozta a ruhámat a szabótól. Miután elkészültem, lementem megmutatni magam apunak.
-Gyönyörű lettél, hercegnőm. –mondta apu. –Te már nem is az én lányom vagy.
-Köszönöm. –mondtam elvörösödve és szorosan átöleltem.
-Ezt sosem fogom megunni. Ebben a tekintetben anyádra hasonlítasz.
-De biztos te is elpirultál, mielőtt vámpír lettél. –állapítottam meg. Nekem nem esett nehezemre kimondani, amik vagyunk, nem úgy, mint anyunak.
-Mindegy. Ne ezen gondolkozz! –terelte el a szót apu.
-Oké. Megyek. Minél előbb ott vagyok, annál előbb végzek.
-Ez nem igaz. –nevetett fel.
És is vele nevettem. Apu magához ölelt és egy pillanatra felsóhajtott.
-Most már menj, mielőtt elkésnél. –mondta mosolyogva. –Ügyes legyél. –mosolygott rám.
-Rendben. Szia apu! –mosolyogtam, és puszit nyomtam az arcára.
Rosalie már a BMW-ben várt. Lehajtott tetővel állt a garázsban. Beszálltam és Rose gázt adott. 10 perc múlva már a forksi gimnázium parkolójában álltunk a bejárat előtt.
-Rose! –szóltam aggódva nagynénémhez. –Ugye itt lesztek velem? –kérdeztem félve.
-Igen, Nessie. Mindig itt lesz valaki. Ne aggódj! Szorítunk neked.
Volt még valami, ami nyomasztott, de még nem tudott róla senki. Úgy éreztem itt az ideje kiadnom magamból, ezért gyengéden megérintettem Rosalie arcát. Egy ideig meghökkenve figyelte, amit mutatok neki. Néha elfintorodott egy-egy résznél, de illemtudóan végignézte.
-Visszahozzunk neked. Csak ne töprengj ezen. –vigasztalt ő is, mint a család többi tagja. Szomorúan kászálódtam ki az autóból. Még egyszer rám nézett. Addigra már magamra erőltettem egy mosolyt. Nagynéném elégedetten hagyta el a parkolót.
Elindultam a nagykapu felé és beérve az épületbe egy sürgő-forgó folyosón találtam magam. Mindenki idegeskedve mászkált ide-oda vagy csak ült és tanult. Én is követtem utóbbiak példáját. Lehuppantam a legközelebbi padra és elővettem a könyvemet. Egy jó ideig tanultam, majd arra lettem figyelmes, hogy mindenki bemegy a terembe. Követtem őket. Beültem mindenkitől messze a sarokba és átadtam magam a magánynak és a depressziónak. Lehajtott fejjel ültem még percekig a padban. Elsőnek a matekot készítettük el. Amikor elkezdhettük írni, én teljesen bepánikoltam. Úgy éreztem, hogy a több hónap gyakorlás szart se ért. Egy-egy feladatba azért elkezdtem írogatni valami hülyeséget, de nem volt sok értelme annak az összevisszaságnak. Az utolsó 10 percben jöttem rá, hogy nincs már sok időm. Mikor kicsengettek, kirohantam és egy padon zokogtam. 2-3 perc múlva elfogytak a könnyeim és próbáltam legalább az anyanyelvet nem elszúrni, ezért belebújtam a könyvbe. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólít.
-Elnézést! –köszönt illedelmesen az úriember, akinek a hangja nagyon ismerős volt. Kicsit túlságosan is. –Meg tudnád mondani, hol találom Renesmee Cullent? –kérdezte bársonyos hangon. Erre már én is felnéztem és rögtön kiderült, miért volt olyan ismerős. Könny szökött a szemembe, de még így is jól láttam az alakot, akinek egy villanásnyi szünet után a nyakába ugrottam.
-Jake! Úgy örülök, hogy itt vagy! –kiáltottam sírva és arcom a vállába temettem.
-Nyugi, Nessie! Ne sírj! Itt vagyok, és nem megyek el. Soha.
Én még mindig nem eresztettem magamtól Jacobot. Féltem, hogy megint elmegy, bár a szívem nem ezt súgta.
-Nessie. Nem azért jöttem be most, hogy drámát tartsunk az embereknek. –viccelődött.
-Rendben. –nevettem és lábaimat Jake óriási dereka köré vontam. Olyan boldog voltam, hogy kedvem lett volna lelépni. De a kötelesség, az kötelesség.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy, de… -néztem rá bűntudattól égve. -… be kelleni mennem a terembe.
Szerelmem kissé elszontyolodott, de emelt fővel kísért a helyemig. Úriember módjára kezet csókolt nekem, majd kiment.
Pár percig némán csücsültem a sarokban és gondolkodtam az édes életemen. Hogy van egy szerető családom, akik bármire képesek értem. És hogy van egy gyönyörű vérfarkas szerelmem, aki még a „félrelépésem” is megbocsátotta. Mióta az eszemet tudom, azóta imádom.
Arra eszméltem rá, hogy előttem a feladatlap és rögtön kezdjük. Készenlétbe helyeztem a tollam és vártam. Az óra egészet ütött és belekezdtem az írásba. Úgy éreztem, mindenre azonnal tudok válaszolni. Csak írtam-írtam a válaszokat és mikor befejeztem, megláttam az időt. Még fél óra sem telt el. Megaszuper. –gondoltam magamban. –Itt kell ülnöm még negyed óráig Jake nélkül. De támadt egy ötletem. Felemeltem apró kezemet, mire a felügyelő tanár odajött és megkérdezte:
-Valami baj van?
-Nem, tanár úr. –válaszoltam. –Csak készen vagyok. Elmehetnék előbb?
-Átnézted?
-Igen. Háromszor is.
-Rendben. Akkor remélem jól sikerült. Mehetsz. –mosolyodott el.
-Köszönöm. Viszlát!
-Viszlát!
Vígan ugrándoztam ki az osztályteremből. Néztem a folyosón erre-arra, de nem láttam senkit. Körbejártam az emeletet, de Jake nem volt sehol. Egy várakozó szülő adta át az üzenetét, melyet egy cetlire írt.
"Menj haza! Meglepi vár otthon. ;) Ölel: Jake"
Úgy éreztem, hallgatnom kell az üzenetre. Megköszöntem a segítséget és már rohantam is a parkoló felé. Vajon mi vár rám otthon?

Sziasztok! Megint kicsit meg vagyok késve a fejivel. De ígérem ma este felteszem. Már csak a végét kell begépelnem. Az ajándék novella átkerült a régi novellás oldalamra.
Ide: http://betty-novellai.blogspot.com/
Ott megtaláljátok.
Este jövök. :) Puszi mindenkinek.

6. fejezet: Előkészületek

/Renesmee szemszöge/

Miután faképnél hagytam Alice-t, -ami nem volt szép-, első utam Seth-hez vezetett. A határvonal egyik pontján találtam meg farkas alakban.
-Szia Seth! Hol van Jacob? –kérdeztem.
Erre a kérdésre Seth elvonult a sűrű bozót mögé és visszaváltozott. Sármos gyermekmosoly kíséretében bújt elő „gardróbjából”.
-Hát… hogy is mondjam Nessie… -kezdte kényelmetlenül és bűntudatosan. –Elment valahová. Senki sem tudja hová. Mindenkit kizárt a fejéből. Csak annyit mondott, hogy valahova messze menekül Forks-tól.
-Értem. Mondd meg neki, ha farkas lesz, hogy… -itt már a sírás a torkomat mardosta. –hogy szeretem és hogy mindent félreértett.
Ekkor nem bírtam tovább és a sírás legyűrt. Seth vigasztalóan ölelt magához.
-Ne sírj, Nessie! –dörzsölgette hátamat.
-Kösz, Seth, te olyan jó báty lennél. –mondtam.
-Ne aggódj! –törölt le egyet potyogó könnyeim közül. – Jake vissza fog jönni. –mondta gondosan kihangsúlyozva minden egyes szót. Olyan meggyőződéssel mondta ezt, hogy már-már elhittem.
-Sok a munka. Haza kell mennem. –bújtam ki ölelése alól.
-Rendben. Szia.
Még küldött felém egy mosolyt, majd elfutott. Akármennyire szerettem Seth-et, most nem tudtam mosolyogni rá. Lehajtott fejjel indultam haza.
Hazaérve rögtön a szobámba vettem az irányt. Az ágyon apa várt rám, a gardrób mellett pedig anya és Alice, akik rögtön rám támadtak.
-Tudod milyen kényelmetlen nem látni a jövőt? Mi történt? –követelte nagynéném. Anyu csak némán állt mellette. Apu elégedetten ült továbbra is az ágyon. Miközben elmeséltem, hogy, s mint történtek a dolgok, apa dagadt a boldogságtól. Nagyon ínyére volt, hogy Noah miatt most összevesztem Jake-kel. Ezt nem mutatta ki természetesen, de én tudtam. Kis idő elteltével Alice elment anyuval nagyapához, így én egyedül maradtam apuval.
-Na, Nessie, kész van a felvételi feladatlap, amit adtam? –kelt ki kényelmes testhelyzetéből. Ó, igen. A felvételi. Ez lesz nekem az első, mivel nagyra nőtt 8.-osnak adom ki magam. A forksi gimiben fogok felvételizni, és apa már november eleje óta tanítgat.
-Melyik? Az 1999-es? –kérdeztem vissza.
-Igen. Készen van?
-Persze. Megcsináltam, apu. –mondtam és elindultam csinos, zöldes színű íróasztalom felé. Kihalásztam a felső fiókból a feladatlapokat, az alsóból a számológépet és a táskámból, ami szintén halványzöld volt, a tolltartómat.
-Melyikkel kezdjük a javítást? –kérdeztem felmutatva a két kitöltött feladatsort.
-Mondjuk, legyen a matek. Aztán a magyar. –mosolygott rám apu.
A magyart letettem az asztalra, a matekot apa kezébe adtam és én az ölébe fészkeltem magam, ami az arckifejezéséből ítélve tetszett neki. Vagy lehet, hogy csak a hosszú, precíz válaszaimat nevette ki gondolatban. Hosszas szótlanság után apa átadta nekem a matekot és már nyúlt is a magyarért.
-Nem számolod ki? –kérdeztem.
-Már kiszámoltam fejben. –mondta apa.
-De azért mégis szeretném, ha kiszámolnád. Sokat segítene, ha látnám, hogyan kell. –kérleltem.
-Rendben. –simított végig orcáimon, amik ki voltak pirulva.
Rengeteg időt töltöttünk aznap a felvételivel. Többet is, mint kellene. Mire végeztünk, már délután 4 óra volt. Ekkor se szó, se beszéd, átöleltem aput és eltettem a jegyzeteket az íróasztal fiókjának legmélyére a többi közé. Sarkon fordultam és már indultam volna az ajtó felé, mikor apu utánam szólt.
-Hová mész, Ness? –kérdezte az ágyról.
-Alice-hez. Már biztos tudja, mit tervezek. –mondtam titokzatosan.
-Mit? –érdeklődött kissé megijedve.
-Ezt! –mondtam az ágyra ugorva. Arcára helyeztem krémszínű kezem és megmutattam neki tervem.
-Jaj, ne kezdd már te is! –fintorodott el és elszörnyedve képzelte maga elé a jelenetet, ahol én magam kérem meg nagynéném, hogy vigyen el vásárolni.
-Miért? Baj? –kérdeztem elbizonytalanodva.
-Nem, dehogy. –mentegetőzött. –De ugye megérted, hogy nem akarok még egy vásárlásmániást a Cullen házba. Elég elviselni Alice és Rosalie ruhakollekciójának bemutatóját. Te ugye nem leszel ilyen, kicsim?
-Nem apu. Hisz a te véred vagyok. –öleltem át.
-Renesmee! –szólt rám elkomolyodva.
-Bocsi! Korrigálom. Főleg a te tulajdonságaidat örököltem.
-Meg anyádét is. –tette hozzá. Szemeiben tisztán látszott az őszinte szeretet. –Például a szépséged.
-Oh, apu, ne nevettess! –pirultam el.
Nem válaszolt, csak puszit nyomott vérvörös arcomra.
-Nekem most már mennem kell. Alice már biztosan vár.
-Rendben, prücsök! Szép ruhákat vegyetek! –figyelmeztetett apu.
-Mindenképpen. –mondtam és sarkon fordultam. Alighogy a földszintre értem, nagynéném hátulról felkapott és kivitt a garázsba.
-Mivel menjünk? –kérdeztem.
Alice gondolkodott egy kicsit, majd újból megszólalt.
-Legyen mondjuk… -kezdte.
-Meg ne próbáld Nessie-t a motorra ültetni! –kiabálta Edward az emeletről.
-Ó, ne már! -dünnyögtem inkább csak magamnak. –Akkor menjünk a te kocsiddal, Alice! –javasoltam.
-Jupiii! -ujjongott Alice.
Kivételesen én értem előbb a Porsche anyósülésére. Alice csak 2 másodperccel utánam ért be.
-Taposs a gázba! –mondtam vagányan. Erre Alice nevetésben tört ki, de gázt adott.
Fél 6-ra értünk Seattle-be. Bejártunk 3 utcányi butikot, mire megtaláltunk a megfelelő blúzt a felvételire. Hétköznapi, nem kihívó, fehér blúz volt. Nagyon örültem neki. A cipőt ugyanabban a boltban megtaláltuk. Az kisebb sarkú, fekete, kerek orrú cipellő volt. A szoknyát Alice a fejébe vette, hogy tervezőnél készítteti. Ráhagytam.
Estére sok csomaggal tértünk haza. Vicces volt látni, ahogy mindenki nagy szemekkel szemléli a csomagjainkat. Anyu segített bepakolni a gardróbba, majd ágyba dugott. Alvás előtt még egy puszit nyomott a homlokomra, aztán kiment. Próbáltam küzdeni a fáradtság ellen, de az legyűrt és az álom magával ragadt. Már csak 1 hét volt a felvételiig.

Remélem tetszett. Komikat várom.

Díj!

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik
7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.

1. Nagyon szépen köszönöm Oja! Szeretlek! Ezer puszi neked!!!
Neked is köszönöm, Hencii! Imádlak! Puszi neked!

3. http://mit-tettem-oja-shio.blogspot.com/
http://azujevrejtelmei.blogspot.com/

4. 1. Szeretem a Twilight sagat. Mily meglepő. :D
2. A füzeteim fele Twilightos.
3. Twilightos párnán alszom. :P
4. A barátaimért ölök. :@
5. Jó tanuló vagyok. (a felvételit leszámítva)
6. Egoizmusom nem ismer határt. :P
7. JACOB és ALICE 4EVER!!!!

5-6. Alice23 - http://www.nm-ec-alice23.blogspot.com/
Fanny.96 - http://cullen-black.blogspot.com/
Leia - http://bd-deletedscences.blogspot.com/
BELLACULLEN - http://bellacsillaga.blogspot.com/
Alice23 - http://jazzy-alice23.blogspot.com/
Alice Cullen - http://twilight-saga4ever.blogspot.com/
Beeezy - http://www.twilight-beeezy.blogspot.com/

Puszi mindenkinek! A fejivel sietek, ahogy tudok. :)

5. fejezet: Depresszió

Új fejezet. Lessétek meg! :D

(Alice szemszöge)


Mikor Nessie már 3 órája távol volt, kezdtem aggódni érte. És nem is egyedül. Edward állította, hogy erős farkas-farkasszagot érzett az erdőben.
-Te elmentél szaglászni a lányod után? –kérdeztem szigorúan. –Hogy lehetsz ennyire féltékeny?
-Fején találtad a szöget. Szaglásztam a lányom után. Féltem őt Jacob-tól. Már az is bűn?
Ekkor sértődötten elfordult tőlem és elvonult a szobájába. Mikor magamban megerősítettem, hogy Nessie egyedül van a parton, felkerekedtem és elindultam utána. A parton sütött a nap, de nem érdekelt, mert megláttam unokahúgom a rönkök közt a földön feküdni. Villámgyorsan ott termettem mellette.
-Reni, mi történt? Hol van Jacob?
-Jacob itt hagyott. –zokogta. –Látta, amikor Noah lesmárolt, és dühös lett.
-Ez megmagyarázza a szagot. Mióta vagy itt egyedül? –kérdeztem
-Nem is tudom. Talán két órája. –mondta bizonytalanul, miközben felült.
-Akkor gyere! Hadd vigyelek haza. Szerelmi bajra a legjobb gyógyszer a gondoskodás és a csoki. –mondtam próbálva mosolyt fakasztani az arcára. Sikertelenül.
-De mi lesz Jake-kel? –kérdezte szomorúan.
-Nem tudom, kicsim. –öleltem magamhoz. –De hidd el, nem lesz semmi baj. –pusziltam meg a homlokát.
Amikor Nessie elég erősnek érezte magát, akkor elindultunk.
-Vinnél a hátadon hazáig? –kérdezte unokahúgom. –Nincs kedvem futni.
-Persze. –simítottam végig arcán, amire kiült a szomorúság. Hogy-hogy nincs kedve futni? Ő mindig szeretett futni. Nagyon maga alatt lehet, ha már ehhez sincs kedve. Gyorsan felkaptam, majd rohanni kezdtem. Renesmee nagyon erősen kapaszkodott belém, ami úgy tűnt megnyugtatta. Hazaérve azonnal felkísértem Nessie-t a szobájába és eltámogattam az ágyig. Bella követett és vigasztalta őt, amíg én keresgéltem a ruhák között. Mikor visszaértem a gardróbból, akkor odabújtam Nessie másik oldalára.
-Látod, így már sokkal jobb. Ugye? –mosolyogtam rá.
-Igen. –mondta mosolyt erőltetve az arcára.
-Minden rendben lesz, prücsök! –borzolta össze Bella, lánya haját.
Az efféle szeretgetésekre Nessie nem igazán válaszolt. Végig magába zárkózott. Fájdalmas arccal ült közöttünk és bámult maga elé. Bellával néma beszélgetést folytattunk a háta mögött. Éreztem, hogy Bella a pajzsát tolta ki elméjéből, mikor megijedt és a védelem, mint egy gumi, visszacsattant.
-Most már elég a sajnáltatásból! –kiáltotta Nessie felugorva az ágyról. –Ideje megmagyaráznom Jake-nek a dolgokat.
-Ez a beszéd! –bíztattunk mindketten.
Felkapta a kikészített ruhákat és már rohant is az ajtó felé. A lépcső alján értem utol.
-Nessie, biztos nem kellene, hogy veled menjek? –kérdeztem aggódva. –Vagy esetleg apád?
-Ne! Csak apát ne! –mondta leplezetlen tiltakozással. –Nem kell nekem ehhez senki. Nagy kislány vagyok, megoldom. Ezt egyedül kell éretten végigcsinálnom.
-Hallottam ám, kisasszony! –kiabálta Edward a zongorától. –De tetszik, hogy ilyen éretten gondolkozol.
Jót mosolyogtam ezen, de mire észbe kaptam, Nessie már nem volt sehol. Kifutott az erdőbe. Vajon Jake megbocsát majd neki?

Remélem tetszett. Komikat várom. :$:D

4. fejezet: A szerető

Itt a várva-várt 4. fejezet. Csekkoljátok! :D

(Renesmee szemszöge)

Másnap könnyebb szívvel keltem fel, ahogy Alice megmondta. Gyorsan megreggeliztem, majd összekészültem félálomban és anyu elvitt a suliba. Mikor megérkeztem, valaki várt rám, aminek nem örültem.
-Szia, baby! –köszönt nekem Noah, miután anya kihajtott a parkolóból.
-Noah, megmondtam már, hogy haggy békén! Nekem barátom van! –hátráltam meg.
Ugyan jóképű volt, de amióta megismertem, azóta utálom. Szőke haja és kék szeme volt. Igazi szőke herceg lenne, ha nem lenne velejéig romlott.
-Ugyan már, Renesmee, ne foglalkozz azzal a bájgúnárral. Inkább válassz engem! –csábítgatott sikertelenül, mire én elrohantam órára. Mikor beértem, nem ért meglepetésként, hogy ott találtam magam mellett. Leültem mellé, de kicsit sem szívesen. Mikor Mr. Berty elindította a filmet, Noah elkezdte a combomat simogatni a pad alatt. Szóltam volna, de a film miatt nem tudtam, ezért kénytelen voltam eltűrni, hogy 2 órán keresztül egyre csak nyomul. Mikor aztán az angolnak vége lett, kisiettem az udvarra. Mint mindig, Noah most is követett. Keringtem ott egy ideig pulikutyával a hátam mögött, de aztán egy idő múlva feladtam és eltipegtem órára. Mindeközben azon gondolkoztam, hol tudnám lerázni. Aztán az iskola előtt megvilágosodtam. Hanyatt-homlok rohantam a női mosdóba. Noah követett, de a mosdó ajtajában megtorpant. Ekkor sok érzelem kezdett kavarogni bennem. Örültem és büszke voltam magamra, hogy végre lerázhattam. De ugyanakkor meglepett, hogy egy mosdóajtó megállítja. Miután több óráig ültem a mosdóban, és azon gondolkodtam, mit tegyek, rá kellett jönnöm a válaszra. Épp szünet volt, ezért kimentem. Elosontam a tanárok mellett, de Noah elől nem bújhattam el. Nesztelenül jött mellettem, ami nem volt szokása. Ha nem tudnám, hogy ott van, azt hinném, egyedül vagyok. Kedvesen beszélgettem vele, átkísért az órámra, nem nyomult, egy szóval normálisan viselkedett. Órán is készségesen leveleztem vele, aminek nagyon örült. Utolsó óra után kikísért a parkolóba, miután felhívtam Rosalie-t, hogy jöjjön értem. Noah, mint mindig mióta 2 órát töltöttem a mosdóban, mosolyogva beszélt hozzám. Véletlenül elejtettem egy megjegyzést.
-Látod, ha kedves vagy, bármit elérhetsz! –mondtam meggyőződéssel.
-Igen, pont ezért tettem. –kezdte. –Renesmee, el kell mondanom neked valamit…
-Jaj, ne, csak azt ne! –fohászkodtam magamban.
-Szerelmes vagyok beléd, Renesmee. Te vagy minden gondolatom, mikor nem vagyok veled. –vallotta be őszintén.
Próbáltam szóra nyitni a számat, de nem volt rá időm, mert Noah sietve megcsókolt. Próbáltam ellenkezni, de nem eresztett el. Végül úgy gondoltam, ha nem ellenkezek, előbb elenged. Ajkai az enyémekkel játszottak, amit nem viszonoztam. Mikor végre megszabadultam karjaitól, a düh kitört belőlem. Felképeltem teljes erőből és nem bírtam tovább, kiabálni kezdtem.
-Te szemét állat! Hogy lehetsz ilyen kétszínű! Eljátszod, hogy kedves vagy és aztán meg ez! Soha többé nem akarlak látni, te álnok patkány! –fejeztem be és elrohantam Rose-hoz, aki végszóra ért ide. Sietősen bepattantam a BMW-be és intettem, hogy induljon.
-Mi történt, Nessie? –kérdezte meglepetten.
-Mennyit hallottál belőle? –kérdeztem vissza.
-Csak a kiabálós részt, de azt nagyon intenzíven. –válaszolta Rose meggyőződéssel.
-Noah megcsókolt. –mondtam továbbra is dühösen.
-Akkor már értem, miért vagy dühös. –jegyezte meg.
Ezután szótlanul néztük az utat a Cullen házig. Rose közömbös arcot vágott, míg én fortyogtam a dühtől. Mikor beálltunk a garázsba apa Volvoja mellé, valaki kiszólt belőle.
-Nessie, megengeded? –kérdezte Jazz az ablak mögül.
-Szerintem nem ártana neki! –szólt a garázsajtóból Rose.
-Rendben. –mondtam, miközben próbáltam lenyugtatni magam, sikertelenül.
-Ez nem túl hatásos. –jegyezte meg Jasper. –Majd ez segít! –azzal egy nagyobb dózisú nyugalomhullámot küldött felém.
-Köszönöm. –sóhajtottam fel. –Ez jól esett!
-Nincs mit. De most menj, mert Alice is anyád megőrülnek a kíváncsiságtól, így én is. –mosolyodott el.
-Oké, köszi Jazz! –nevettem fel és ellibbentem.
Anya és Alice a szobájában vártak rám.
-Nessie, mi történt? Nem látok semmit! –mondta kétségbeesve Alice.
-Ez nem meglepő! -válaszolta anya.
-Az történt, hogy… -kezdtem. –Próbáltam Noah-val normális emberként bánni, és erre ő meg szerelmet vallott nekem és megcsókolt. –megint kezdtem dühös lenni.
-És aztán mi volt? –faggatott Alice.
-Felképeltem, leordítottam a haját és elrohantam.
-Ez történt velem és Jacobbal is, csak akkor én húztam a rövidebbet! –nevetett anya. –Eltörte a bal kezem. –nevetgélt tovább.
-Igen, az nagy show volt. –kezdett nevetni nagynéném is, amibe én is beszálltam.
-Erről jut eszembe! Jake keresett telefonon. Bár nem értem miért telefonon, de keresett. –mondta anya.
-És mit mondott? –kérdeztem.
-Azt mondta, menj le a partra, amilyen gyorsan csak tudsz. Ott fog várni.
-Rendben, akkor megyek is. Sziasztok!
Gyorsan átöltöztem, majd sietnem kellett, nehogy megvárassam életem szerelmét. Mikor meglátott felé szaladni, nem követte a példámat. Pedig mindig ezzel kezdi. Rossz előérzetem támadt. Egy pillanatban kétségbeestem, de ez rögtön elszállt.
-Szia, Jake! –üdvözöltem, majd átöleltem.
-Szia, Renesmee! –köszönt vissza közömbösen. Renesmee? Nem tetszik ez nekem. Jacob soha nem hív így.
-Láttalak. Ma. Egy. Sráccal. Csókolózni. –mondta minden szót aprólékosan kihangsúlyozva.
-Hogy kerültél az iskolához? –kezdtem tartósan kétségbeesni.
-Nyomot kerestem egy idegen vámpír után, és a sulitokhoz vezetett a szaga, de nem ez a lényeg. Ki ez a patkány? –kiabálta, miközben keze remegett.
-Jake, ez nem az, aminek látszik. –próbáltam közeledni, de nem engedte. Hidegen eltolt magától.
-De akkor mi ez az egész? –egyre jobban remegett.
-Noah csak az osztálytársam, -magyaráztam.
-Szuper. Szóval neve is van annak a féregnek?
-Jake, ne csináld ezt!
-Most menj el! –mondta keményen. –Menj el, mielőtt bajod esne!
Azzal sarkon fordult és elrohant. Még láttam, amikor az erdő szélén kirobbant belőle a farkas. Ekkor egy ültő helyemben leguggoltam és zokogni kezdtem. Fájt, hogy Jake olyan dühös lett rám, hogy nem bírta tartani az emberi alakját. Vajon megbocsát még nekem?

Pux: (L)...Alice...(L)

Sziasztok!

Örülök, ha visszatértél az oldalra. Ez számomra azt jelenti, hogy szeretitek az írásom. Köszönöm! Friss még a héten lesz, de nem ígérek semmit. De nem ezért jöttem ma.
Mivel a tegnapi szerepjáték nem sikerült, ezért meghírdetek egy szerepjáték estet.
Időpontja: 2010. január 14. csütörtök 18:30 -ameddig jól érezzük magunkat. :)
Helye: Msn
MSN címem: tike.96@hotmail.com
Akit érdekel, írja meg komiban az MSN címét és akkor felveszem. :)
E-mail: porsche911turbo@freemail.hu
Várom a leveleiteket. :D
Foglalt karakterek: Betty (én)- Nessie
Regi-Bella
Hencii-Alice
Tammy-Esme
Wedó-Edward
Lindus-Emmett
Krisztu-Rosalie
Luca-Jasper
Pux: (L)...Alice...(L)

3. fejezet: A kenőcs

(Alice szemszöge)

A buli óta eltelt már néhány nap és ma már mindenkinek mennie kell iskolába. Reggel alig lehetett kiverni Nessie-t az ágyból, de azért az egész család vígan ébresztgette.
-Nessie, kincsem, kelj fel. –mondogatta lágyan Bella.
-Kelj fel, Renesmee, hasadra süt a villany! –mondta nevetve Emmett. Ő mindig jó vicceket talál ki. Mindenki a maga módján ébresztette Nessie-t. Ő így. Én más utat választottam. A takarót kezdtem el lehúzgálni róla, ami kicsit sem tetszett neki. De nekem annál jobban. Végül fél óra múltán kikászálódott az ágyból. Nagyon „másnaposnak” tűnt, ahogy Emmett mondta. Szemei kialvatlanok, arca gyűrött, haja kócos.
Bekísértük Bellával a fürdőbe, hogy emberibb külsőt varázsoljunk neki. Míg Bells ruhát választott Nessie-nek, addig én a hajával foglalkoztam. Gondolkodás közben fontam Nessie haját és sorra utasítottam el a ruhákat, amiket mutatott, amivel nem tettem boldoggá. Mikor már közel járt a hisztihez, elfogadtam azt a ruhát, amit utoljára hozott. Amikor Renesmee elkészült, mi is rendbe szedtük magunkat, miközben Ness evett. Ezután sietsen pateroltam be unokahúgom a Porsche-ba, majd elindultunk. Az iskola parkolójában mindenki rendre utánunk nézett. Mikor Nessie kiszállt, mindenki megbámulta, ami elég kínos volt számára. Mielőtt elindultam volna, még hallottam egy-két gyerek kimondott gondolatait.
-Honnan szerezte a nagynénéd ezt a k*rva jó kocsit? –mondta valaki.
-Szerintetek, elvinne minket egy körre? –súgott össze mellette 3 fiú. Ez a mondat jó kedvre derített. Mosolyogva hajtottam ki a forksi gimi parkolójából.
Ezután már rohannom kellett a portlandi főiskolára. Jazz a motorja mellett várt rám. Mosolyom nem akart szűnni.
-Szia, drágám. Mi ez a nagy mosoly? –kérdezte mosolyomat átvéve.
-Ahogy vittem Nessie-t a suliba, összesúgtak mellette a srácok, hogy elviszem-e őket egy körre. –mondtam nevetve.
-Hát ez jó! –nevetett velem ő is. –De most már menjünk, mielőtt elkésünk! –javasolta.
-Jó ötlet! –mondtam, és sietősen húztam magam után kedvesem.
Az órák mind gyorsan elteltek, a háztartástan kivételével. Az „örökkévalóságig” kóstolgattam azt, amit nem is érzek. De ott volt velem Jazz, így nem volt olyan vészes. Hazafelé is együtt mentünk, a motor a kocsi hátuljában landolt. Mikor hazaértünk egy ismeretlen, mélykék Mercedest láttunk a garázs előtt parkolni. Vagyis visszajött a krémes pasi. Ezen bosszankodtam egy ideig, de Jasper kérdése kizökkentett.
-Ki az, aki ezt a bosszankodást váltja ki belőled? –kérdezte közömbösen.
-Itt van a krémes pasas. –mondtam még mindig bosszúsan. Ekkor átsöpört rajtam Jasper nyugalomhulláma, ami részben jól esett.
-Menjünk, beszéljünk vele! –mondtam újfent nyugodtan.
-Rendben. Ezt már szeretem. –mosolygott rám.
Az ajtónál állt a férfi. Szőke haja, fehér bőre és vörösen izzó szemei voltak. Elegánsan, de stílustalanul volt felöltözve.
-Jó napot! –köszöntöttünk illedelmesen. Aztán feltettem a legfőbb kérdést. –Maga vámpír?
-Igen, kedveském. George vagyok. –tartotta felénk a kezét, mire egymás után kezet fogtunk vele.
-És mi járatban van erre? –kérdezte Jazz.
-A krémet jöttem megmutatni.
-Már mondtam önnek, hogy nem érdekel minket. Minek kellene egy vámpírnak kenőcs? –kérdeztem magától értetődően.
-Mert ez nem közönséges krém. Ez a krém megszünteti a ragyogást 6 órára. –bizonygatta George. Itt már alig jutottam szóhoz. Jasper sem látszott épp szólni késznek.
-6 óráig csillogásmentesek leszünk? –csodálkoztam el elég látványosan. –De ezt hogyan?
-Elég hosszú lenne elmondani, de röviden annyi, hogy sok laboratóriumi munka eredménye ez a szer.
-És miért éppen hozzánk jött el megmutatni? –kíváncsiskodtam tovább.
-Mert hallottam, hogy önök jól tudnak elvegyülni az emberek között és gondoltam, segítek.
-Nagyon szépen köszönjük! De jöjjön be, meséljen még erről!
-Rendben.
Bevezettem George-t a nappaliba és leültünk a kanapéra. Jasper árnyékként követett.
-Mondja, hogyan talált rá erre a szerre?
-Elég hosszan kutattam különféle dolgok után és egyszer, egy barátom elhozta nekem ezt a keveréket. Ezzel elkezdtem kísérletezni, mígnem a nap besegített és rájöttem erre. –mutatott az ölében lévő tégely csodakenőcsre. Csinos, fehér dobozkában volt. Az oldalán kék betűkkel ez állt: „Blueberry”
Még hosszú ideig kérdezősködtem és George minden kérdésemre készségesen válaszolt. Mikor már kifogytam a kérdésekből, kimentünk a kocsihoz. George nyitotta ki a csomagtartót.
-Úristen, George. –csak ámultam a sok kartondoboz látványán. –Ezeket mind nekünk hozta?
-Igen, ez elég lesz mind a 8-uknak 1-1 hónapra. –mondta.
Miután kiszedegettük a dobozokat, bevittük a garázsba.
-Nekem mennem kell. –kezdte George. –Ha bármi probléma lenne, szóljanak csak nekem. Itt a névjegyem. –nyújtott át nekem egy papirost.
-Köszönjük! –mondtam, azzal kezet fogtam vele.
-Viszlát! –köszönt el tőlünk.
-Viszlát! –mondtam egyszerre Jazz-el.
George beült a Mercedesbe és elhajtott. Ezután Jasper sietősen behúzott a házba és a nappaliban incselkedve ledobott az ágyra. Már látomás nélkül tudtam, mire készül.
-Jasper, ne itt, kérlek. –mondtam bűnbánóan.
-Akkor gyere. –fogta meg lágyan a kezem. Édesen mosolyogva húzott fel a kanapéról. Úgy ment mellettem, mint egy úriember. Mikor felértünk a szobánkba, lelökött az ágyra és vadan megcsókolt. Közben hallottuk, hogy megérkezik Rosalie és Emmett, Carlisle, majd a végén Bella, Edward és Renesmee. De ez Jaspert nem érdekelte. Ő csak csókolt, ahol ért, amit én sem elleneztem. Boldog voltam, ugyanakkor kissé zavart, hogy mindenki minket keresett. Végül Nessie talált ránk.
-Alice! Beszélhetnénk? –kérdezte félénken.
-Persze, ülj csak el. –mondtam miközben Jasper leszállt rólam és kiment.
-Mondd csak! –ültem fel az ágyon.
-Van egy új srác az osztályban… Noahnak hívják és nagyon rám szállt.
-Jó vagy rossz értelemben? –kezdtem el faggatni.
-Nekem elég kínos, de rajta nagyon látszik, hogy élvezi. –mondta bizonytalanul.
-Szerelmes lenne beléd?
-Minden jel arra mutat. Egész nap árnyékként követ, minden pillanatban, mintha valami rabszolga lenne. Lesi minden mozdulatom, és ha elég közel kerül hozzám, elkezd tapizni.
-Értem. Na és nem mondtad, hogy nem akarod?
-Hogyne mondtam volna, de nem érti meg.
-Beverjem az orrát? –kiabálta fel Emmett a konyhából.
-Segítek szívesen! –mondta Edward. Ó, igen. A féltékeny apa.
-Inkább maradjatok csendben. –mondta Rose, azzal fejbe kólintotta mindkét fiút.
-Figyelj, Nessie. Holnap mondd meg neki, hogy nem akarsz tőle semmit és… hogy van barátod. –tanácsoltam.
-Rendben. Köszönöm, Alice. –ölelt át hálásan, aztán elment.
Estig ruhákat terveztem, este pedig, én fektethettem le Nessie-t. Gondosan betakartam majd megsimogattam a fejét.
-Jó éjt, Ness. Holnap egy jobb nap kezdődik. Meglátod. –mosolyogtam rá.

The End