5. fejezet: Depresszió

Új fejezet. Lessétek meg! :D

(Alice szemszöge)


Mikor Nessie már 3 órája távol volt, kezdtem aggódni érte. És nem is egyedül. Edward állította, hogy erős farkas-farkasszagot érzett az erdőben.
-Te elmentél szaglászni a lányod után? –kérdeztem szigorúan. –Hogy lehetsz ennyire féltékeny?
-Fején találtad a szöget. Szaglásztam a lányom után. Féltem őt Jacob-tól. Már az is bűn?
Ekkor sértődötten elfordult tőlem és elvonult a szobájába. Mikor magamban megerősítettem, hogy Nessie egyedül van a parton, felkerekedtem és elindultam utána. A parton sütött a nap, de nem érdekelt, mert megláttam unokahúgom a rönkök közt a földön feküdni. Villámgyorsan ott termettem mellette.
-Reni, mi történt? Hol van Jacob?
-Jacob itt hagyott. –zokogta. –Látta, amikor Noah lesmárolt, és dühös lett.
-Ez megmagyarázza a szagot. Mióta vagy itt egyedül? –kérdeztem
-Nem is tudom. Talán két órája. –mondta bizonytalanul, miközben felült.
-Akkor gyere! Hadd vigyelek haza. Szerelmi bajra a legjobb gyógyszer a gondoskodás és a csoki. –mondtam próbálva mosolyt fakasztani az arcára. Sikertelenül.
-De mi lesz Jake-kel? –kérdezte szomorúan.
-Nem tudom, kicsim. –öleltem magamhoz. –De hidd el, nem lesz semmi baj. –pusziltam meg a homlokát.
Amikor Nessie elég erősnek érezte magát, akkor elindultunk.
-Vinnél a hátadon hazáig? –kérdezte unokahúgom. –Nincs kedvem futni.
-Persze. –simítottam végig arcán, amire kiült a szomorúság. Hogy-hogy nincs kedve futni? Ő mindig szeretett futni. Nagyon maga alatt lehet, ha már ehhez sincs kedve. Gyorsan felkaptam, majd rohanni kezdtem. Renesmee nagyon erősen kapaszkodott belém, ami úgy tűnt megnyugtatta. Hazaérve azonnal felkísértem Nessie-t a szobájába és eltámogattam az ágyig. Bella követett és vigasztalta őt, amíg én keresgéltem a ruhák között. Mikor visszaértem a gardróbból, akkor odabújtam Nessie másik oldalára.
-Látod, így már sokkal jobb. Ugye? –mosolyogtam rá.
-Igen. –mondta mosolyt erőltetve az arcára.
-Minden rendben lesz, prücsök! –borzolta össze Bella, lánya haját.
Az efféle szeretgetésekre Nessie nem igazán válaszolt. Végig magába zárkózott. Fájdalmas arccal ült közöttünk és bámult maga elé. Bellával néma beszélgetést folytattunk a háta mögött. Éreztem, hogy Bella a pajzsát tolta ki elméjéből, mikor megijedt és a védelem, mint egy gumi, visszacsattant.
-Most már elég a sajnáltatásból! –kiáltotta Nessie felugorva az ágyról. –Ideje megmagyaráznom Jake-nek a dolgokat.
-Ez a beszéd! –bíztattunk mindketten.
Felkapta a kikészített ruhákat és már rohant is az ajtó felé. A lépcső alján értem utol.
-Nessie, biztos nem kellene, hogy veled menjek? –kérdeztem aggódva. –Vagy esetleg apád?
-Ne! Csak apát ne! –mondta leplezetlen tiltakozással. –Nem kell nekem ehhez senki. Nagy kislány vagyok, megoldom. Ezt egyedül kell éretten végigcsinálnom.
-Hallottam ám, kisasszony! –kiabálta Edward a zongorától. –De tetszik, hogy ilyen éretten gondolkozol.
Jót mosolyogtam ezen, de mire észbe kaptam, Nessie már nem volt sehol. Kifutott az erdőbe. Vajon Jake megbocsát majd neki?

Remélem tetszett. Komikat várom. :$:D

4. fejezet: A szerető

Itt a várva-várt 4. fejezet. Csekkoljátok! :D

(Renesmee szemszöge)

Másnap könnyebb szívvel keltem fel, ahogy Alice megmondta. Gyorsan megreggeliztem, majd összekészültem félálomban és anyu elvitt a suliba. Mikor megérkeztem, valaki várt rám, aminek nem örültem.
-Szia, baby! –köszönt nekem Noah, miután anya kihajtott a parkolóból.
-Noah, megmondtam már, hogy haggy békén! Nekem barátom van! –hátráltam meg.
Ugyan jóképű volt, de amióta megismertem, azóta utálom. Szőke haja és kék szeme volt. Igazi szőke herceg lenne, ha nem lenne velejéig romlott.
-Ugyan már, Renesmee, ne foglalkozz azzal a bájgúnárral. Inkább válassz engem! –csábítgatott sikertelenül, mire én elrohantam órára. Mikor beértem, nem ért meglepetésként, hogy ott találtam magam mellett. Leültem mellé, de kicsit sem szívesen. Mikor Mr. Berty elindította a filmet, Noah elkezdte a combomat simogatni a pad alatt. Szóltam volna, de a film miatt nem tudtam, ezért kénytelen voltam eltűrni, hogy 2 órán keresztül egyre csak nyomul. Mikor aztán az angolnak vége lett, kisiettem az udvarra. Mint mindig, Noah most is követett. Keringtem ott egy ideig pulikutyával a hátam mögött, de aztán egy idő múlva feladtam és eltipegtem órára. Mindeközben azon gondolkoztam, hol tudnám lerázni. Aztán az iskola előtt megvilágosodtam. Hanyatt-homlok rohantam a női mosdóba. Noah követett, de a mosdó ajtajában megtorpant. Ekkor sok érzelem kezdett kavarogni bennem. Örültem és büszke voltam magamra, hogy végre lerázhattam. De ugyanakkor meglepett, hogy egy mosdóajtó megállítja. Miután több óráig ültem a mosdóban, és azon gondolkodtam, mit tegyek, rá kellett jönnöm a válaszra. Épp szünet volt, ezért kimentem. Elosontam a tanárok mellett, de Noah elől nem bújhattam el. Nesztelenül jött mellettem, ami nem volt szokása. Ha nem tudnám, hogy ott van, azt hinném, egyedül vagyok. Kedvesen beszélgettem vele, átkísért az órámra, nem nyomult, egy szóval normálisan viselkedett. Órán is készségesen leveleztem vele, aminek nagyon örült. Utolsó óra után kikísért a parkolóba, miután felhívtam Rosalie-t, hogy jöjjön értem. Noah, mint mindig mióta 2 órát töltöttem a mosdóban, mosolyogva beszélt hozzám. Véletlenül elejtettem egy megjegyzést.
-Látod, ha kedves vagy, bármit elérhetsz! –mondtam meggyőződéssel.
-Igen, pont ezért tettem. –kezdte. –Renesmee, el kell mondanom neked valamit…
-Jaj, ne, csak azt ne! –fohászkodtam magamban.
-Szerelmes vagyok beléd, Renesmee. Te vagy minden gondolatom, mikor nem vagyok veled. –vallotta be őszintén.
Próbáltam szóra nyitni a számat, de nem volt rá időm, mert Noah sietve megcsókolt. Próbáltam ellenkezni, de nem eresztett el. Végül úgy gondoltam, ha nem ellenkezek, előbb elenged. Ajkai az enyémekkel játszottak, amit nem viszonoztam. Mikor végre megszabadultam karjaitól, a düh kitört belőlem. Felképeltem teljes erőből és nem bírtam tovább, kiabálni kezdtem.
-Te szemét állat! Hogy lehetsz ilyen kétszínű! Eljátszod, hogy kedves vagy és aztán meg ez! Soha többé nem akarlak látni, te álnok patkány! –fejeztem be és elrohantam Rose-hoz, aki végszóra ért ide. Sietősen bepattantam a BMW-be és intettem, hogy induljon.
-Mi történt, Nessie? –kérdezte meglepetten.
-Mennyit hallottál belőle? –kérdeztem vissza.
-Csak a kiabálós részt, de azt nagyon intenzíven. –válaszolta Rose meggyőződéssel.
-Noah megcsókolt. –mondtam továbbra is dühösen.
-Akkor már értem, miért vagy dühös. –jegyezte meg.
Ezután szótlanul néztük az utat a Cullen házig. Rose közömbös arcot vágott, míg én fortyogtam a dühtől. Mikor beálltunk a garázsba apa Volvoja mellé, valaki kiszólt belőle.
-Nessie, megengeded? –kérdezte Jazz az ablak mögül.
-Szerintem nem ártana neki! –szólt a garázsajtóból Rose.
-Rendben. –mondtam, miközben próbáltam lenyugtatni magam, sikertelenül.
-Ez nem túl hatásos. –jegyezte meg Jasper. –Majd ez segít! –azzal egy nagyobb dózisú nyugalomhullámot küldött felém.
-Köszönöm. –sóhajtottam fel. –Ez jól esett!
-Nincs mit. De most menj, mert Alice is anyád megőrülnek a kíváncsiságtól, így én is. –mosolyodott el.
-Oké, köszi Jazz! –nevettem fel és ellibbentem.
Anya és Alice a szobájában vártak rám.
-Nessie, mi történt? Nem látok semmit! –mondta kétségbeesve Alice.
-Ez nem meglepő! -válaszolta anya.
-Az történt, hogy… -kezdtem. –Próbáltam Noah-val normális emberként bánni, és erre ő meg szerelmet vallott nekem és megcsókolt. –megint kezdtem dühös lenni.
-És aztán mi volt? –faggatott Alice.
-Felképeltem, leordítottam a haját és elrohantam.
-Ez történt velem és Jacobbal is, csak akkor én húztam a rövidebbet! –nevetett anya. –Eltörte a bal kezem. –nevetgélt tovább.
-Igen, az nagy show volt. –kezdett nevetni nagynéném is, amibe én is beszálltam.
-Erről jut eszembe! Jake keresett telefonon. Bár nem értem miért telefonon, de keresett. –mondta anya.
-És mit mondott? –kérdeztem.
-Azt mondta, menj le a partra, amilyen gyorsan csak tudsz. Ott fog várni.
-Rendben, akkor megyek is. Sziasztok!
Gyorsan átöltöztem, majd sietnem kellett, nehogy megvárassam életem szerelmét. Mikor meglátott felé szaladni, nem követte a példámat. Pedig mindig ezzel kezdi. Rossz előérzetem támadt. Egy pillanatban kétségbeestem, de ez rögtön elszállt.
-Szia, Jake! –üdvözöltem, majd átöleltem.
-Szia, Renesmee! –köszönt vissza közömbösen. Renesmee? Nem tetszik ez nekem. Jacob soha nem hív így.
-Láttalak. Ma. Egy. Sráccal. Csókolózni. –mondta minden szót aprólékosan kihangsúlyozva.
-Hogy kerültél az iskolához? –kezdtem tartósan kétségbeesni.
-Nyomot kerestem egy idegen vámpír után, és a sulitokhoz vezetett a szaga, de nem ez a lényeg. Ki ez a patkány? –kiabálta, miközben keze remegett.
-Jake, ez nem az, aminek látszik. –próbáltam közeledni, de nem engedte. Hidegen eltolt magától.
-De akkor mi ez az egész? –egyre jobban remegett.
-Noah csak az osztálytársam, -magyaráztam.
-Szuper. Szóval neve is van annak a féregnek?
-Jake, ne csináld ezt!
-Most menj el! –mondta keményen. –Menj el, mielőtt bajod esne!
Azzal sarkon fordult és elrohant. Még láttam, amikor az erdő szélén kirobbant belőle a farkas. Ekkor egy ültő helyemben leguggoltam és zokogni kezdtem. Fájt, hogy Jake olyan dühös lett rám, hogy nem bírta tartani az emberi alakját. Vajon megbocsát még nekem?

Pux: (L)...Alice...(L)

Sziasztok!

Örülök, ha visszatértél az oldalra. Ez számomra azt jelenti, hogy szeretitek az írásom. Köszönöm! Friss még a héten lesz, de nem ígérek semmit. De nem ezért jöttem ma.
Mivel a tegnapi szerepjáték nem sikerült, ezért meghírdetek egy szerepjáték estet.
Időpontja: 2010. január 14. csütörtök 18:30 -ameddig jól érezzük magunkat. :)
Helye: Msn
MSN címem: tike.96@hotmail.com
Akit érdekel, írja meg komiban az MSN címét és akkor felveszem. :)
E-mail: porsche911turbo@freemail.hu
Várom a leveleiteket. :D
Foglalt karakterek: Betty (én)- Nessie
Regi-Bella
Hencii-Alice
Tammy-Esme
Wedó-Edward
Lindus-Emmett
Krisztu-Rosalie
Luca-Jasper
Pux: (L)...Alice...(L)

3. fejezet: A kenőcs

(Alice szemszöge)

A buli óta eltelt már néhány nap és ma már mindenkinek mennie kell iskolába. Reggel alig lehetett kiverni Nessie-t az ágyból, de azért az egész család vígan ébresztgette.
-Nessie, kincsem, kelj fel. –mondogatta lágyan Bella.
-Kelj fel, Renesmee, hasadra süt a villany! –mondta nevetve Emmett. Ő mindig jó vicceket talál ki. Mindenki a maga módján ébresztette Nessie-t. Ő így. Én más utat választottam. A takarót kezdtem el lehúzgálni róla, ami kicsit sem tetszett neki. De nekem annál jobban. Végül fél óra múltán kikászálódott az ágyból. Nagyon „másnaposnak” tűnt, ahogy Emmett mondta. Szemei kialvatlanok, arca gyűrött, haja kócos.
Bekísértük Bellával a fürdőbe, hogy emberibb külsőt varázsoljunk neki. Míg Bells ruhát választott Nessie-nek, addig én a hajával foglalkoztam. Gondolkodás közben fontam Nessie haját és sorra utasítottam el a ruhákat, amiket mutatott, amivel nem tettem boldoggá. Mikor már közel járt a hisztihez, elfogadtam azt a ruhát, amit utoljára hozott. Amikor Renesmee elkészült, mi is rendbe szedtük magunkat, miközben Ness evett. Ezután sietsen pateroltam be unokahúgom a Porsche-ba, majd elindultunk. Az iskola parkolójában mindenki rendre utánunk nézett. Mikor Nessie kiszállt, mindenki megbámulta, ami elég kínos volt számára. Mielőtt elindultam volna, még hallottam egy-két gyerek kimondott gondolatait.
-Honnan szerezte a nagynénéd ezt a k*rva jó kocsit? –mondta valaki.
-Szerintetek, elvinne minket egy körre? –súgott össze mellette 3 fiú. Ez a mondat jó kedvre derített. Mosolyogva hajtottam ki a forksi gimi parkolójából.
Ezután már rohannom kellett a portlandi főiskolára. Jazz a motorja mellett várt rám. Mosolyom nem akart szűnni.
-Szia, drágám. Mi ez a nagy mosoly? –kérdezte mosolyomat átvéve.
-Ahogy vittem Nessie-t a suliba, összesúgtak mellette a srácok, hogy elviszem-e őket egy körre. –mondtam nevetve.
-Hát ez jó! –nevetett velem ő is. –De most már menjünk, mielőtt elkésünk! –javasolta.
-Jó ötlet! –mondtam, és sietősen húztam magam után kedvesem.
Az órák mind gyorsan elteltek, a háztartástan kivételével. Az „örökkévalóságig” kóstolgattam azt, amit nem is érzek. De ott volt velem Jazz, így nem volt olyan vészes. Hazafelé is együtt mentünk, a motor a kocsi hátuljában landolt. Mikor hazaértünk egy ismeretlen, mélykék Mercedest láttunk a garázs előtt parkolni. Vagyis visszajött a krémes pasi. Ezen bosszankodtam egy ideig, de Jasper kérdése kizökkentett.
-Ki az, aki ezt a bosszankodást váltja ki belőled? –kérdezte közömbösen.
-Itt van a krémes pasas. –mondtam még mindig bosszúsan. Ekkor átsöpört rajtam Jasper nyugalomhulláma, ami részben jól esett.
-Menjünk, beszéljünk vele! –mondtam újfent nyugodtan.
-Rendben. Ezt már szeretem. –mosolygott rám.
Az ajtónál állt a férfi. Szőke haja, fehér bőre és vörösen izzó szemei voltak. Elegánsan, de stílustalanul volt felöltözve.
-Jó napot! –köszöntöttünk illedelmesen. Aztán feltettem a legfőbb kérdést. –Maga vámpír?
-Igen, kedveském. George vagyok. –tartotta felénk a kezét, mire egymás után kezet fogtunk vele.
-És mi járatban van erre? –kérdezte Jazz.
-A krémet jöttem megmutatni.
-Már mondtam önnek, hogy nem érdekel minket. Minek kellene egy vámpírnak kenőcs? –kérdeztem magától értetődően.
-Mert ez nem közönséges krém. Ez a krém megszünteti a ragyogást 6 órára. –bizonygatta George. Itt már alig jutottam szóhoz. Jasper sem látszott épp szólni késznek.
-6 óráig csillogásmentesek leszünk? –csodálkoztam el elég látványosan. –De ezt hogyan?
-Elég hosszú lenne elmondani, de röviden annyi, hogy sok laboratóriumi munka eredménye ez a szer.
-És miért éppen hozzánk jött el megmutatni? –kíváncsiskodtam tovább.
-Mert hallottam, hogy önök jól tudnak elvegyülni az emberek között és gondoltam, segítek.
-Nagyon szépen köszönjük! De jöjjön be, meséljen még erről!
-Rendben.
Bevezettem George-t a nappaliba és leültünk a kanapéra. Jasper árnyékként követett.
-Mondja, hogyan talált rá erre a szerre?
-Elég hosszan kutattam különféle dolgok után és egyszer, egy barátom elhozta nekem ezt a keveréket. Ezzel elkezdtem kísérletezni, mígnem a nap besegített és rájöttem erre. –mutatott az ölében lévő tégely csodakenőcsre. Csinos, fehér dobozkában volt. Az oldalán kék betűkkel ez állt: „Blueberry”
Még hosszú ideig kérdezősködtem és George minden kérdésemre készségesen válaszolt. Mikor már kifogytam a kérdésekből, kimentünk a kocsihoz. George nyitotta ki a csomagtartót.
-Úristen, George. –csak ámultam a sok kartondoboz látványán. –Ezeket mind nekünk hozta?
-Igen, ez elég lesz mind a 8-uknak 1-1 hónapra. –mondta.
Miután kiszedegettük a dobozokat, bevittük a garázsba.
-Nekem mennem kell. –kezdte George. –Ha bármi probléma lenne, szóljanak csak nekem. Itt a névjegyem. –nyújtott át nekem egy papirost.
-Köszönjük! –mondtam, azzal kezet fogtam vele.
-Viszlát! –köszönt el tőlünk.
-Viszlát! –mondtam egyszerre Jazz-el.
George beült a Mercedesbe és elhajtott. Ezután Jasper sietősen behúzott a házba és a nappaliban incselkedve ledobott az ágyra. Már látomás nélkül tudtam, mire készül.
-Jasper, ne itt, kérlek. –mondtam bűnbánóan.
-Akkor gyere. –fogta meg lágyan a kezem. Édesen mosolyogva húzott fel a kanapéról. Úgy ment mellettem, mint egy úriember. Mikor felértünk a szobánkba, lelökött az ágyra és vadan megcsókolt. Közben hallottuk, hogy megérkezik Rosalie és Emmett, Carlisle, majd a végén Bella, Edward és Renesmee. De ez Jaspert nem érdekelte. Ő csak csókolt, ahol ért, amit én sem elleneztem. Boldog voltam, ugyanakkor kissé zavart, hogy mindenki minket keresett. Végül Nessie talált ránk.
-Alice! Beszélhetnénk? –kérdezte félénken.
-Persze, ülj csak el. –mondtam miközben Jasper leszállt rólam és kiment.
-Mondd csak! –ültem fel az ágyon.
-Van egy új srác az osztályban… Noahnak hívják és nagyon rám szállt.
-Jó vagy rossz értelemben? –kezdtem el faggatni.
-Nekem elég kínos, de rajta nagyon látszik, hogy élvezi. –mondta bizonytalanul.
-Szerelmes lenne beléd?
-Minden jel arra mutat. Egész nap árnyékként követ, minden pillanatban, mintha valami rabszolga lenne. Lesi minden mozdulatom, és ha elég közel kerül hozzám, elkezd tapizni.
-Értem. Na és nem mondtad, hogy nem akarod?
-Hogyne mondtam volna, de nem érti meg.
-Beverjem az orrát? –kiabálta fel Emmett a konyhából.
-Segítek szívesen! –mondta Edward. Ó, igen. A féltékeny apa.
-Inkább maradjatok csendben. –mondta Rose, azzal fejbe kólintotta mindkét fiút.
-Figyelj, Nessie. Holnap mondd meg neki, hogy nem akarsz tőle semmit és… hogy van barátod. –tanácsoltam.
-Rendben. Köszönöm, Alice. –ölelt át hálásan, aztán elment.
Estig ruhákat terveztem, este pedig, én fektethettem le Nessie-t. Gondosan betakartam majd megsimogattam a fejét.
-Jó éjt, Ness. Holnap egy jobb nap kezdődik. Meglátod. –mosolyogtam rá.

The End