(Alice szemszöge)
Ez a csók meglepően gyengéd volt. Jasper nem ilyen. De úgy érzem, itt helyben elolvadok, még több évtized után is. Leah viszont nem hagyta folytatni ezt a meghitt pillanatot.
-Bocs a zavarásért. Kaphatnék egy kevésbé büdös párnát? –fogta be az orrát, miközben eltartotta magától a párnát.
-Megyek, Leah. Semmi gond. –álltam fel Jasper mellől.
Felkísértem Leaht a mosókonyhába, ahol ott díszelgett a sok mosott párnahuzat.
-Tessék. Válassz!
-Kösz. –mondta, de már csak távolról hallottam, mert visszarohantam Jazz-hez.
-Megőrít ez a lány. És kétszer olyan büdös, mint Jacob. –mondtam, miközben visszafeküdtem Jasper mellé az ágyra.
-Felejtsd el Leaht egy kicsit. Már nem bírok a dühöddel.
-Rendben. –mondtam és egy nagyot szippantottam a pólójába. –Így már jobb, ugye?
-Igen, drágám. Imádom, amikor ilyen vagy. Vad, szenvedélyes és legfőképp szerelmes.
-Úgy bizony, szöszi. Iszonyú szerelmes vagyok beléd. –csókoltam végig a nyakát, majd átölelt.
Így feküdtünk még órákon keresztül, de 8 óra körül megszólalt a telefon. Vonakodva mentem felvenni. Jake és Nessie biztos alszanak még. Vagy nem.
-Halló, itt Alice Cullen.
-Jó reggelt! Én a Blueberry kézkrémet forgalmazom, és érdeklődni szeretnék, hogy érdekli-e a dolog.
-Nem, köszönöm. Nem érdekel a dolog. Viszhall. –csaptam le a telefont.
-Ki volt az? –kérdezte az ágyról Jasper.
-Csak valami kézkrémet reklámozott egy férfi.
-Rendben. Ma el kell mennem a Seattle-i könyvtárba.
-Jó, én meg kitakarítok a többiekkel. Megyek, szólok nekik. –mondtam, és egy csókot nyomtam az arcára, majd elindultam Bella és Edward hálószobája felé. Azt hiszem, ha két perccel előbb érkezek, akkor nem kellett volna végignéznem a csókjukat. Bekopogtam a nyitott ajtón.
-Elnézést, bejöhetek?
-Persze, gyere csak. –invitált be Bella két apró csók között Edwarddal.
-Na szóval… Jöttök takarítani?
-Bocsi, Alice, de nem megy. Épp most akartunk elkezdeni készülni a vadászatra.
-Kivel mentek? – kérdeztem elszontyolodva.
-Rosalie és Emmett is vadászni mennek, de másfelé. Tehát ketten megyünk. –mondta Bells.
-És Renesmee nem megy veletek?
-Nem, ő átmegy Jacobhoz.
-Aha, értem. Akkor én megyek. Sziasztok!
-Szia Alice! –mondták egyszerre.
Szomorúan indultam el nevelőszüleim szobája felé. Esme éppen a haját fésülte, Carlisle pedig az ingek között válogatott. Odasétáltam hozzá emberi tempóban és kivettem a ruhadarabokat.
-Ez jó lesz! –adtam vissza neki a szürke inget.
-Kösz, Alice.
-Ha divatról van szó, szólj csak nekem. –kacsintottam rá egy mosoly kíséretében. –Egyébként jöttök takarítani?
-Sajnálom, én nem tudok. Egy sürgős eset miatt be kell mennem a kórházba. De amint lehet, jövök. –mondta Carlisle.
-Engem meg meghívtak az árvaházba, hogy beszéljek a gyerekeknek az újévi szokásokról. –mondta Esme.
-Akkor azért öltözöl ki?
-Igen. Szerinted jó lesz ez a ruha? –kérdezte bizonytalanul.
Egy lila, vállpántos miniruha volt rajta. Hasonlított arra a ruhára, amit Bella 18. születésnapján én viseltem.
-Teljesen jó. A gyerekek imádni fognak. –mosolyogtam rá.
-Köszi.
-Nincs mit. Akkor én megyek pakolni. –mutattam kifelé, majd elmentem. Mikor a lépcső alján jártam, megláttam, mi vár rám. Csirkecsontok mindenfelé, műanyagpoharak tömkelege itt is-ott is, kiöntött üdítők, morzsák, ételmaradékok mindenfelé. És ez még csak a nappali volt. A konyha rosszabb volt. A mosogató tele volt, a pult, gyanítom, tiszta kosz lehetett, bár nem láttam, mert azon is végig tányérok vártak rám. Így hát elkezdtem a mosogatást. Mikor már a felét megcsináltam, valaki mögém osont.
-Szia szerelmem! –ölelt át hátulról Jasper. -Hogy haladsz?
-Elég nehezen. És még nem láttad a nappalit.
-Úgy sajnálom, hogy nem maradhatok segíteni, de a professzor csak ma ér rá és nem mondhatom le, de sietek, ahogy tudok. –puszilta meg a kezem.
-Nem baj. Megoldom. De láttál már a 19. századi vámpírháborúk óta ekkora pusztítást? –kérdeztem.
-Nem. –mondta nevetve.
-De mostmár menj! Ne várasd meg a professzort!
-Rendben. Szia, drágám. –mondta, majd szájon csókolt és már csak a Porsche motorjának zúgását hallottam. Ezután 2-3 perccel Emmett hangját hallottam meg az emeletről.
-Aszta! Azóta nem láttam ekkora mészárlást, mióta én lettem újszülött. –csodálkozott el. –Ezek a kutyák rosszabbak még nálam is. Pedig az elég nehéz. –mondta. Hát igen. Ő mindig is ilyen… ilyen vicces volt. És szeretett „enni”.
-Na mi megyünk, még mielőtt visszajönnek a büdös borzok. –mondta Em, miközben sietve beszállt a dzsipjébe. Rose nem sokkal később ment utána.
-Ha találkozol azzal a kutyával, mondd meg neki, hogy… -mondta Rosalie elharapva a mondatot, majd másképp fejezte be. –hogy üdvözlöm.
-Így már jobb, Rosalie. Megmondom neki. –mosolyogtam rá.
-Nyuszkó! Siess már! Szomjan halok! –kiabálta Emmett. Ezt már nem tudtam megállni nevetés nélkül.
-Megyek már, Mackó. –mondta Rose, majd elrohant. Még hallottam a dzsip indulását, mielőtt újra ledöbbentem a nappali látványán. A konyha rendben van, de most jön a neheze. Elkezdtem összeszedni a csontokat és csontmaradványokat, amikor jött Bells.
-Hogy mit meg nem esznek ezek! –csodálkoztam el.
-Hát igen. Úgy tűnik, keveset főztünk. –mondta nevetve húgom. –De most turbózzunk egy kicsit! Edward még nem végzett a gardróbban.
-Rendben. Hajrá, lányok! –mondtam és elkezdtem sürögni-forogni, ahogy Bella. 10 perc múlva érkezett meg bátyám. Addigra a csontok már nagy kupacokban voltak.
-Jó vadászatot! –mondtam.
-Köszönjük! –mondták egyszerre és kézen fogva kisuhantak a garázsba, ás elhajtottak a Volvoval. Mire mindenki elment, addigra a nappali egy fokkal jobban nézett ki. De mér 2 kukazsák tele volt. Ki látott már ennyi csontot egy rakáson? Rajtunk kívül senki. Vajon Emily hogy bírja ezt a sok éhes szájat? Én megértem, hogy szeretnek enni, de azért mégis csak vendégségben vannak. Viselkedhetnének. Miközben ezen gondolkodtam, folyamatosan járt a kezem. 1 óra múlva már hűlt helye volt a csontoknak. Majd később elviszem a kutyamenhelyre. Inkább tovább dolgoztam. Összeszedegettem a konfetti- és szerpentindarabkákat, miközben azon gondolkodtam, vajon miért kellett épp ma mennie valahova mindenkinek. Tudom is. Megszöktek a munka elől. De nem baj. Megoldom egyedül is.
Mikor a nappali takarítását befejeztem, akkor hirtelen eltűnt a jövőm. Remek. Jön az egyik farkas. Gyanítom is melyik. És sejtésem beigazolódott. Negyed óra múlva meg is érkezett Jacob, oldalán Renesmee-vel.
-Szia Alice! Hol van Bells? –nézett körül Jake.
-Igen, Alice. Hol van anya? –kontrázott rá Nessie.
-Elmentek északra vadászni, de nem sokára jönnek. –válaszoltam nekik.
-Akkor megvárom őket. –mondta Jake. –Addig legalább tudok segíteni neked takarítani. –boxolt bele a vállamba.
-Köszi. Már csak a te szobád van hátra, Ness. –néztem rá Renesmeere.
-Akkor rakjunk rendet gyorsan. –mondta Jacob. Erre én is és Nessie is felrohantunk az emeletre.
-Nem ilyen gyorsan! –kiáltotta utánunk. Ekkor mindketten hangos nevetésben törtünk ki, ami Jakenek nem tetszett. Sértődőtt arckifejezéssel ballagott fel a lépcsőn.
-Kezdhetjük! –mondta egyszerre Jake és Nessie, mire egy apró csókkal jutalmazták egymást.
2 óra alatt a szobákban is rendet tudtunk rakni. Épp amikor elindultunk lefelé, meghallottam a Volvo közeledését. Az ajtóban találkoztunk össze Edwarddal és Bellával. Egy ideig beszélgettünk, aztán mindenki ment a „dolgára” Nem sokkal később megérkezett Rosalie és Emmett, később Carlisle és Esme, legutoljára Jazz.
-Szia szerelmem! Milyen napod volt a könyvtárban? –kérdeztem.
-Unalmas. Tudod miért?
Vállat vontam.
-Mert nem voltál ott.
-Nem kell, hogy te legyek, hogy tudjam, mit érzel.
-Na és mit? –kérdezte szenvedélyesen.
-Szerelmet.
-Bizony azt. –mondta Jazz. –Imádlak, én jósnőm.
-Én is, drágám. –mondtam, és közelebb húzódtam hozzá és ő ugyanezzel a mozdulattal megcsókolt.
2009. december 30., szerda
1. fejezet: Cullen's Szilveszter
(Alice szemszöge)
Eljött végre az egyik legszebb nap az évben. Kitaláljátok, milyen nap van ma? December 31.-ét írunk. És rendezhetek bulit. Majd’ kicsattanok a boldogságtól. Az elmúlt napokat szinte teljes egészében a Portland-i plázában töltöttem. Szerintem Nessie-nek és Bellának nem volt nagyon ínyére a vásárlás, de hát, kellett valaki, aki leállít, ha netán elszalad velem a ló. Na meg a kajákhoz is kellett egy kis szakértelem. Utoljára 50 éve főztem normális emberi ételt, és egy kicsit nevetségesen éreztem magam emiatt.
De térjünk a tárgyra. Eljött a buli napja. A meghívottak listája elég széleskörű. Itt lesz ember, farkas, vámpír és félvér egyaránt. Remélem nem lesz semmi baj, és Rose nem akar majd nekimenni Paulnak. De nem hiszem, hogy baj lesz. Egész délelőtt Bellával beszélgettem.
-Képzeld, a minap meglátogattam J. Jenkset. –mondta Bella.
-Mit kell hamisítani? –kérdeztem vissza.
-Semmit, csak egy új útlevél kell nekem. A régi, emberi életem utolsó 2 évében készült. És nem nehéz kitalálni, mit tervez az újévre Edward.
Értem. Ez esetben én azt ajánlom, Renesmee-nek is készíttessél egyet. És Jake-nek is.
-Kösz… -mondta húgom óvatosan és tisztán látszott rajta, mennyire kétségbe van esve. Pedig Edward nem tervez semmit. Alig tudtam visszafojtani nevetésem. Még sokáig beszélgettünk mindenféléről: Edwardról, Jacobról, a suliról. Egy óra környékén észrevettük az időt és Bells rögtön elrohant Nessie-ért Jake-hez, amíg én beálltam segíteni Esme-nek a konyhába. Mindeközben Carlisle be volt bújva egy könyvbe, úgy, ahogy Jazz is, Rosalie és Emmett pedig eltűntek valahova. Nem akartam tudni, hogy hová, de sajnos a fejem másképp gondolta. Egész idő alatt látomásaim voltak a döntéseikről. Ezek után felmentem és közöltem Rose-zal, hogy kellene segítség a díszítésnél. Morogtak egy sort, hogy szétugrasztottam őket, de jöttek mindketten. Épp elkezdtük volna fújni a lufikat, amikor betoppant húgom unokahúgommal. Bella elvette tőlünk a 100 lufi felét és odaadta Nessie-nek.
-Ez most miért kellett? –morcoskodtam.
-Kell a szobába is dísz. Főleg Nessie-ébe.
-Ja, tényleg. –csaptam a fejemhez.
A díszítéssel 2 óra alatt végeztünk. Még Emmett is segített nekem. Ő emelgetett, ami eléggé bosszantott. Hogy lehetek ilyen kicsi? Még tán Renesmee is nagyobb lesz nálam. Ezen eltűnődtem egy pillanatra, de nem felejtettem el, hogy még rengeteg dolgom van 7 óráig. Miközben Bella tálalt, Nessie pedig terített, én elmentem előkészíteni mindenki ruháját. Sorban hívtam mindenkit öltöztetésre. Először Em és Jazz, aztán Rose és Edward, végül Nessie és Bella.
-De Alice, én ezt nem veszem fel! –kiabálta húgom.
-Kérlek, Bells, Csak most az egyszer. –kérleltem bociszemekkel.
-Nem! Nem veszem fel! Ez az én partim is!
-Rendben, akkor ehhez mit szólsz? –kérdeztem és elővettem a szatén miniruha helyett egy farmert és egy csillogós, kék pólót.
-Na ez már jobban tetszik. –mondta, és én elmosolyodtam.
-Köszönöm! –kiáltottam és átöleltem. –Neked jó lesz ez a ruha Reni*?
-Persze, Alice. Jake imádni fogja. –nevetett fel.
-De nem ám rosszalkodni. –nevettem vele én is.
Miután ezzel végeztem, már csak pár perc maradt 7 óráig. Még elengedtem pár megjegyzést a fülem mellett Emmett részéről, mikor megérezem az első vendégek szagát a hátsó ajtó felől.
-Jake, Seth, azért illene kopogni, még ha a hátsó ajtón jöttök is be.
-Ó, a fenébe! –motyogta Seth.
-Bocs, csak meg akartuk lepni titeket. –magyarázta Jacob –Legalábbis Nessie-t.
-Áh, értem. Nessie! Valaki jött hozzád! –ordítottam el magam.
-Jövök. Jake! Jake! –ugrott Jacob karjába Renesmee, majd kezét a fiú arcára tette.
-Alice, elmehetünk egy kicsit futni? –kérdezte Jake –Fél 9-re visszajövünk.
-Részemről rendben. De nem én vagyok a döntőbíró.
-Anyu! –ugrott ki Jake karjából unokahúgom és futott ki a konyhába. Jacob rögvest utánament.
-Anyu! Elmehetek Jake-kel futni a környékre?
-Menjetek csak, de a fél 9, az fél 9, érted Jacob? –nézett szigorúan barátjára Bella.
-Rendben, Bells.
Azzal elmentek. Eljött a 19 óra és kezdtek szállingózni a vendégek. Elsők közt érkezett az amazóniai klán majd sorban a farkasok párjukkal együtt. Utolsóként Leah érkezett és, mint mindig, most is látványosan kimutatta, mennyire utál itt lenni. Minden vendéggel volt valaki. Em és Rose Quil-lel és Claire-rel, Jazz Jareddel, Kimmel, Paullal és Rachel-lel, Edward és Bella Nahuelékkel, Carlisle a többiekkel, és én pedig Sammel és Emilyvel.
-Figyelj csak Emily, tudnál adni nekünk valami ételötletet, amit a farkasok megesznek, de nem egy szuszra? Te ismered az étkezési szokásaikat. Minden buli közepén azt veszem észre, hogy nincs semmi a tányérokon.
-Hát… -nevette el magát –Muffint kb. egy tálcányit számolj fejenként. Húsból 3 szelet a minimum, és hát egy egész csirkét is megesznek ketten, ha éhesek. –nevetgélt tovább úgy, ahogy én is.
-Kösz… -mondtam mosolyogva.
Fél 9-kor, mikor visszaért Jake és Nessie, feltálaltuk a vacsorát. A farkasok rögtön elpusztították a felét. Mindenki más, aki evett, szépen lassan tette. Vacsora után Quil és Claire elment, mert Claire-nek időben le kell feküdnie. Ezek után mindenki elkezdett bulizni. Táncoltunk, zongoráztunk és karaoke-ztunk. Elég sok lassú szám volt a listán, aminek a társaság nagy része örült, de volt, aki nem. Mikor Edward zongorázott Bellának, akkor Nessie és én énekeltünk. Bella szerint, Reninek olyan szép hangja van, mint nekem. Fél 12 körül egy páran elbóbiskoltak, de nem sokkal később felkeltek. Éjfélkor mindenki egymás nyakába borult. Mindenhonnan a „Köszöntelek az újévben.” mondtatok és hasonlók hangzottak. A himnuszt a TV-n néztük, aztán mindenki felment egy-egy vendégszobába. Mikor mindenki eltűnt a nappaliból, rajtam és Jasperen kívül, akkor elpakoltam az asztalról. Mikor végeztem, Jazz hátulról átkarolt és a fülembe súgta:
-Nagyon jól sikerült a buli, mint mindig, drágám. Ne legyél izgatott.
Azzal egy nyugalomhullám söpört végig rajtam.
-Ez nem fair. Nem játszol tisztességesen.
-Sose mondtam, hogy úgy teszek. –suttogta még mindig.
-Jaj, ne, csak ezt ne! –mondtam, mert megláttam, mit tervez.
-De igen. –mondta incselkedve és az ölébe kapott, majd felszáguldott velem a szobánkba és letett az ágyra.
-Szeretlek! –mondtam.
-Én is szeretlek. –mondta, majd egy csókot lehelt ajkaimra.
Eljött végre az egyik legszebb nap az évben. Kitaláljátok, milyen nap van ma? December 31.-ét írunk. És rendezhetek bulit. Majd’ kicsattanok a boldogságtól. Az elmúlt napokat szinte teljes egészében a Portland-i plázában töltöttem. Szerintem Nessie-nek és Bellának nem volt nagyon ínyére a vásárlás, de hát, kellett valaki, aki leállít, ha netán elszalad velem a ló. Na meg a kajákhoz is kellett egy kis szakértelem. Utoljára 50 éve főztem normális emberi ételt, és egy kicsit nevetségesen éreztem magam emiatt.
De térjünk a tárgyra. Eljött a buli napja. A meghívottak listája elég széleskörű. Itt lesz ember, farkas, vámpír és félvér egyaránt. Remélem nem lesz semmi baj, és Rose nem akar majd nekimenni Paulnak. De nem hiszem, hogy baj lesz. Egész délelőtt Bellával beszélgettem.
-Képzeld, a minap meglátogattam J. Jenkset. –mondta Bella.
-Mit kell hamisítani? –kérdeztem vissza.
-Semmit, csak egy új útlevél kell nekem. A régi, emberi életem utolsó 2 évében készült. És nem nehéz kitalálni, mit tervez az újévre Edward.
Értem. Ez esetben én azt ajánlom, Renesmee-nek is készíttessél egyet. És Jake-nek is.
-Kösz… -mondta húgom óvatosan és tisztán látszott rajta, mennyire kétségbe van esve. Pedig Edward nem tervez semmit. Alig tudtam visszafojtani nevetésem. Még sokáig beszélgettünk mindenféléről: Edwardról, Jacobról, a suliról. Egy óra környékén észrevettük az időt és Bells rögtön elrohant Nessie-ért Jake-hez, amíg én beálltam segíteni Esme-nek a konyhába. Mindeközben Carlisle be volt bújva egy könyvbe, úgy, ahogy Jazz is, Rosalie és Emmett pedig eltűntek valahova. Nem akartam tudni, hogy hová, de sajnos a fejem másképp gondolta. Egész idő alatt látomásaim voltak a döntéseikről. Ezek után felmentem és közöltem Rose-zal, hogy kellene segítség a díszítésnél. Morogtak egy sort, hogy szétugrasztottam őket, de jöttek mindketten. Épp elkezdtük volna fújni a lufikat, amikor betoppant húgom unokahúgommal. Bella elvette tőlünk a 100 lufi felét és odaadta Nessie-nek.
-Ez most miért kellett? –morcoskodtam.
-Kell a szobába is dísz. Főleg Nessie-ébe.
-Ja, tényleg. –csaptam a fejemhez.
A díszítéssel 2 óra alatt végeztünk. Még Emmett is segített nekem. Ő emelgetett, ami eléggé bosszantott. Hogy lehetek ilyen kicsi? Még tán Renesmee is nagyobb lesz nálam. Ezen eltűnődtem egy pillanatra, de nem felejtettem el, hogy még rengeteg dolgom van 7 óráig. Miközben Bella tálalt, Nessie pedig terített, én elmentem előkészíteni mindenki ruháját. Sorban hívtam mindenkit öltöztetésre. Először Em és Jazz, aztán Rose és Edward, végül Nessie és Bella.
-De Alice, én ezt nem veszem fel! –kiabálta húgom.
-Kérlek, Bells, Csak most az egyszer. –kérleltem bociszemekkel.
-Nem! Nem veszem fel! Ez az én partim is!
-Rendben, akkor ehhez mit szólsz? –kérdeztem és elővettem a szatén miniruha helyett egy farmert és egy csillogós, kék pólót.
-Na ez már jobban tetszik. –mondta, és én elmosolyodtam.
-Köszönöm! –kiáltottam és átöleltem. –Neked jó lesz ez a ruha Reni*?
-Persze, Alice. Jake imádni fogja. –nevetett fel.
-De nem ám rosszalkodni. –nevettem vele én is.
Miután ezzel végeztem, már csak pár perc maradt 7 óráig. Még elengedtem pár megjegyzést a fülem mellett Emmett részéről, mikor megérezem az első vendégek szagát a hátsó ajtó felől.
-Jake, Seth, azért illene kopogni, még ha a hátsó ajtón jöttök is be.
-Ó, a fenébe! –motyogta Seth.
-Bocs, csak meg akartuk lepni titeket. –magyarázta Jacob –Legalábbis Nessie-t.
-Áh, értem. Nessie! Valaki jött hozzád! –ordítottam el magam.
-Jövök. Jake! Jake! –ugrott Jacob karjába Renesmee, majd kezét a fiú arcára tette.
-Alice, elmehetünk egy kicsit futni? –kérdezte Jake –Fél 9-re visszajövünk.
-Részemről rendben. De nem én vagyok a döntőbíró.
-Anyu! –ugrott ki Jake karjából unokahúgom és futott ki a konyhába. Jacob rögvest utánament.
-Anyu! Elmehetek Jake-kel futni a környékre?
-Menjetek csak, de a fél 9, az fél 9, érted Jacob? –nézett szigorúan barátjára Bella.
-Rendben, Bells.
Azzal elmentek. Eljött a 19 óra és kezdtek szállingózni a vendégek. Elsők közt érkezett az amazóniai klán majd sorban a farkasok párjukkal együtt. Utolsóként Leah érkezett és, mint mindig, most is látványosan kimutatta, mennyire utál itt lenni. Minden vendéggel volt valaki. Em és Rose Quil-lel és Claire-rel, Jazz Jareddel, Kimmel, Paullal és Rachel-lel, Edward és Bella Nahuelékkel, Carlisle a többiekkel, és én pedig Sammel és Emilyvel.
-Figyelj csak Emily, tudnál adni nekünk valami ételötletet, amit a farkasok megesznek, de nem egy szuszra? Te ismered az étkezési szokásaikat. Minden buli közepén azt veszem észre, hogy nincs semmi a tányérokon.
-Hát… -nevette el magát –Muffint kb. egy tálcányit számolj fejenként. Húsból 3 szelet a minimum, és hát egy egész csirkét is megesznek ketten, ha éhesek. –nevetgélt tovább úgy, ahogy én is.
-Kösz… -mondtam mosolyogva.
Fél 9-kor, mikor visszaért Jake és Nessie, feltálaltuk a vacsorát. A farkasok rögtön elpusztították a felét. Mindenki más, aki evett, szépen lassan tette. Vacsora után Quil és Claire elment, mert Claire-nek időben le kell feküdnie. Ezek után mindenki elkezdett bulizni. Táncoltunk, zongoráztunk és karaoke-ztunk. Elég sok lassú szám volt a listán, aminek a társaság nagy része örült, de volt, aki nem. Mikor Edward zongorázott Bellának, akkor Nessie és én énekeltünk. Bella szerint, Reninek olyan szép hangja van, mint nekem. Fél 12 körül egy páran elbóbiskoltak, de nem sokkal később felkeltek. Éjfélkor mindenki egymás nyakába borult. Mindenhonnan a „Köszöntelek az újévben.” mondtatok és hasonlók hangzottak. A himnuszt a TV-n néztük, aztán mindenki felment egy-egy vendégszobába. Mikor mindenki eltűnt a nappaliból, rajtam és Jasperen kívül, akkor elpakoltam az asztalról. Mikor végeztem, Jazz hátulról átkarolt és a fülembe súgta:
-Nagyon jól sikerült a buli, mint mindig, drágám. Ne legyél izgatott.
Azzal egy nyugalomhullám söpört végig rajtam.
-Ez nem fair. Nem játszol tisztességesen.
-Sose mondtam, hogy úgy teszek. –suttogta még mindig.
-Jaj, ne, csak ezt ne! –mondtam, mert megláttam, mit tervez.
-De igen. –mondta incselkedve és az ölébe kapott, majd felszáguldott velem a szobánkba és letett az ágyra.
-Szeretlek! –mondtam.
-Én is szeretlek. –mondta, majd egy csókot lehelt ajkaimra.
Üdv mindenkinek!
Sziasztok!
Ezen az oldalon a Cullen's Szilveszer néven indult és Cullen's Weekdays néven továbbfutó történetet olvashatjátok. Az első két részt megtaláljátok még a www.betty-novellai.blogspot.com címen is. Jó olvasást mindenkinek!
(L)...Alice...(L)
Ezen az oldalon a Cullen's Szilveszer néven indult és Cullen's Weekdays néven továbbfutó történetet olvashatjátok. Az első két részt megtaláljátok még a www.betty-novellai.blogspot.com címen is. Jó olvasást mindenkinek!
(L)...Alice...(L)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
