1. fejezet: Cullen's Szilveszter

(Alice szemszöge)

Eljött végre az egyik legszebb nap az évben. Kitaláljátok, milyen nap van ma? December 31.-ét írunk. És rendezhetek bulit. Majd’ kicsattanok a boldogságtól. Az elmúlt napokat szinte teljes egészében a Portland-i plázában töltöttem. Szerintem Nessie-nek és Bellának nem volt nagyon ínyére a vásárlás, de hát, kellett valaki, aki leállít, ha netán elszalad velem a ló. Na meg a kajákhoz is kellett egy kis szakértelem. Utoljára 50 éve főztem normális emberi ételt, és egy kicsit nevetségesen éreztem magam emiatt.
De térjünk a tárgyra. Eljött a buli napja. A meghívottak listája elég széleskörű. Itt lesz ember, farkas, vámpír és félvér egyaránt. Remélem nem lesz semmi baj, és Rose nem akar majd nekimenni Paulnak. De nem hiszem, hogy baj lesz. Egész délelőtt Bellával beszélgettem.
-Képzeld, a minap meglátogattam J. Jenkset. –mondta Bella.
-Mit kell hamisítani? –kérdeztem vissza.
-Semmit, csak egy új útlevél kell nekem. A régi, emberi életem utolsó 2 évében készült. És nem nehéz kitalálni, mit tervez az újévre Edward.
Értem. Ez esetben én azt ajánlom, Renesmee-nek is készíttessél egyet. És Jake-nek is.
-Kösz… -mondta húgom óvatosan és tisztán látszott rajta, mennyire kétségbe van esve. Pedig Edward nem tervez semmit. Alig tudtam visszafojtani nevetésem. Még sokáig beszélgettünk mindenféléről: Edwardról, Jacobról, a suliról. Egy óra környékén észrevettük az időt és Bells rögtön elrohant Nessie-ért Jake-hez, amíg én beálltam segíteni Esme-nek a konyhába. Mindeközben Carlisle be volt bújva egy könyvbe, úgy, ahogy Jazz is, Rosalie és Emmett pedig eltűntek valahova. Nem akartam tudni, hogy hová, de sajnos a fejem másképp gondolta. Egész idő alatt látomásaim voltak a döntéseikről. Ezek után felmentem és közöltem Rose-zal, hogy kellene segítség a díszítésnél. Morogtak egy sort, hogy szétugrasztottam őket, de jöttek mindketten. Épp elkezdtük volna fújni a lufikat, amikor betoppant húgom unokahúgommal. Bella elvette tőlünk a 100 lufi felét és odaadta Nessie-nek.
-Ez most miért kellett? –morcoskodtam.
-Kell a szobába is dísz. Főleg Nessie-ébe.
-Ja, tényleg. –csaptam a fejemhez.
A díszítéssel 2 óra alatt végeztünk. Még Emmett is segített nekem. Ő emelgetett, ami eléggé bosszantott. Hogy lehetek ilyen kicsi? Még tán Renesmee is nagyobb lesz nálam. Ezen eltűnődtem egy pillanatra, de nem felejtettem el, hogy még rengeteg dolgom van 7 óráig. Miközben Bella tálalt, Nessie pedig terített, én elmentem előkészíteni mindenki ruháját. Sorban hívtam mindenkit öltöztetésre. Először Em és Jazz, aztán Rose és Edward, végül Nessie és Bella.
-De Alice, én ezt nem veszem fel! –kiabálta húgom.
-Kérlek, Bells, Csak most az egyszer. –kérleltem bociszemekkel.
-Nem! Nem veszem fel! Ez az én partim is!
-Rendben, akkor ehhez mit szólsz? –kérdeztem és elővettem a szatén miniruha helyett egy farmert és egy csillogós, kék pólót.
-Na ez már jobban tetszik. –mondta, és én elmosolyodtam.
-Köszönöm! –kiáltottam és átöleltem. –Neked jó lesz ez a ruha Reni*?
-Persze, Alice. Jake imádni fogja. –nevetett fel.
-De nem ám rosszalkodni. –nevettem vele én is.
Miután ezzel végeztem, már csak pár perc maradt 7 óráig. Még elengedtem pár megjegyzést a fülem mellett Emmett részéről, mikor megérezem az első vendégek szagát a hátsó ajtó felől.
-Jake, Seth, azért illene kopogni, még ha a hátsó ajtón jöttök is be.
-Ó, a fenébe! –motyogta Seth.
-Bocs, csak meg akartuk lepni titeket. –magyarázta Jacob –Legalábbis Nessie-t.
-Áh, értem. Nessie! Valaki jött hozzád! –ordítottam el magam.
-Jövök. Jake! Jake! –ugrott Jacob karjába Renesmee, majd kezét a fiú arcára tette.
-Alice, elmehetünk egy kicsit futni? –kérdezte Jake –Fél 9-re visszajövünk.
-Részemről rendben. De nem én vagyok a döntőbíró.
-Anyu! –ugrott ki Jake karjából unokahúgom és futott ki a konyhába. Jacob rögvest utánament.
-Anyu! Elmehetek Jake-kel futni a környékre?
-Menjetek csak, de a fél 9, az fél 9, érted Jacob? –nézett szigorúan barátjára Bella.
-Rendben, Bells.
Azzal elmentek. Eljött a 19 óra és kezdtek szállingózni a vendégek. Elsők közt érkezett az amazóniai klán majd sorban a farkasok párjukkal együtt. Utolsóként Leah érkezett és, mint mindig, most is látványosan kimutatta, mennyire utál itt lenni. Minden vendéggel volt valaki. Em és Rose Quil-lel és Claire-rel, Jazz Jareddel, Kimmel, Paullal és Rachel-lel, Edward és Bella Nahuelékkel, Carlisle a többiekkel, és én pedig Sammel és Emilyvel.
-Figyelj csak Emily, tudnál adni nekünk valami ételötletet, amit a farkasok megesznek, de nem egy szuszra? Te ismered az étkezési szokásaikat. Minden buli közepén azt veszem észre, hogy nincs semmi a tányérokon.
-Hát… -nevette el magát –Muffint kb. egy tálcányit számolj fejenként. Húsból 3 szelet a minimum, és hát egy egész csirkét is megesznek ketten, ha éhesek. –nevetgélt tovább úgy, ahogy én is.
-Kösz… -mondtam mosolyogva.
Fél 9-kor, mikor visszaért Jake és Nessie, feltálaltuk a vacsorát. A farkasok rögtön elpusztították a felét. Mindenki más, aki evett, szépen lassan tette. Vacsora után Quil és Claire elment, mert Claire-nek időben le kell feküdnie. Ezek után mindenki elkezdett bulizni. Táncoltunk, zongoráztunk és karaoke-ztunk. Elég sok lassú szám volt a listán, aminek a társaság nagy része örült, de volt, aki nem. Mikor Edward zongorázott Bellának, akkor Nessie és én énekeltünk. Bella szerint, Reninek olyan szép hangja van, mint nekem. Fél 12 körül egy páran elbóbiskoltak, de nem sokkal később felkeltek. Éjfélkor mindenki egymás nyakába borult. Mindenhonnan a „Köszöntelek az újévben.” mondtatok és hasonlók hangzottak. A himnuszt a TV-n néztük, aztán mindenki felment egy-egy vendégszobába. Mikor mindenki eltűnt a nappaliból, rajtam és Jasperen kívül, akkor elpakoltam az asztalról. Mikor végeztem, Jazz hátulról átkarolt és a fülembe súgta:
-Nagyon jól sikerült a buli, mint mindig, drágám. Ne legyél izgatott.
Azzal egy nyugalomhullám söpört végig rajtam.
-Ez nem fair. Nem játszol tisztességesen.
-Sose mondtam, hogy úgy teszek. –suttogta még mindig.
-Jaj, ne, csak ezt ne! –mondtam, mert megláttam, mit tervez.
-De igen. –mondta incselkedve és az ölébe kapott, majd felszáguldott velem a szobánkba és letett az ágyra.
-Szeretlek! –mondtam.
-Én is szeretlek. –mondta, majd egy csókot lehelt ajkaimra.