4. fejezet: A szerető

Itt a várva-várt 4. fejezet. Csekkoljátok! :D

(Renesmee szemszöge)

Másnap könnyebb szívvel keltem fel, ahogy Alice megmondta. Gyorsan megreggeliztem, majd összekészültem félálomban és anyu elvitt a suliba. Mikor megérkeztem, valaki várt rám, aminek nem örültem.
-Szia, baby! –köszönt nekem Noah, miután anya kihajtott a parkolóból.
-Noah, megmondtam már, hogy haggy békén! Nekem barátom van! –hátráltam meg.
Ugyan jóképű volt, de amióta megismertem, azóta utálom. Szőke haja és kék szeme volt. Igazi szőke herceg lenne, ha nem lenne velejéig romlott.
-Ugyan már, Renesmee, ne foglalkozz azzal a bájgúnárral. Inkább válassz engem! –csábítgatott sikertelenül, mire én elrohantam órára. Mikor beértem, nem ért meglepetésként, hogy ott találtam magam mellett. Leültem mellé, de kicsit sem szívesen. Mikor Mr. Berty elindította a filmet, Noah elkezdte a combomat simogatni a pad alatt. Szóltam volna, de a film miatt nem tudtam, ezért kénytelen voltam eltűrni, hogy 2 órán keresztül egyre csak nyomul. Mikor aztán az angolnak vége lett, kisiettem az udvarra. Mint mindig, Noah most is követett. Keringtem ott egy ideig pulikutyával a hátam mögött, de aztán egy idő múlva feladtam és eltipegtem órára. Mindeközben azon gondolkoztam, hol tudnám lerázni. Aztán az iskola előtt megvilágosodtam. Hanyatt-homlok rohantam a női mosdóba. Noah követett, de a mosdó ajtajában megtorpant. Ekkor sok érzelem kezdett kavarogni bennem. Örültem és büszke voltam magamra, hogy végre lerázhattam. De ugyanakkor meglepett, hogy egy mosdóajtó megállítja. Miután több óráig ültem a mosdóban, és azon gondolkodtam, mit tegyek, rá kellett jönnöm a válaszra. Épp szünet volt, ezért kimentem. Elosontam a tanárok mellett, de Noah elől nem bújhattam el. Nesztelenül jött mellettem, ami nem volt szokása. Ha nem tudnám, hogy ott van, azt hinném, egyedül vagyok. Kedvesen beszélgettem vele, átkísért az órámra, nem nyomult, egy szóval normálisan viselkedett. Órán is készségesen leveleztem vele, aminek nagyon örült. Utolsó óra után kikísért a parkolóba, miután felhívtam Rosalie-t, hogy jöjjön értem. Noah, mint mindig mióta 2 órát töltöttem a mosdóban, mosolyogva beszélt hozzám. Véletlenül elejtettem egy megjegyzést.
-Látod, ha kedves vagy, bármit elérhetsz! –mondtam meggyőződéssel.
-Igen, pont ezért tettem. –kezdte. –Renesmee, el kell mondanom neked valamit…
-Jaj, ne, csak azt ne! –fohászkodtam magamban.
-Szerelmes vagyok beléd, Renesmee. Te vagy minden gondolatom, mikor nem vagyok veled. –vallotta be őszintén.
Próbáltam szóra nyitni a számat, de nem volt rá időm, mert Noah sietve megcsókolt. Próbáltam ellenkezni, de nem eresztett el. Végül úgy gondoltam, ha nem ellenkezek, előbb elenged. Ajkai az enyémekkel játszottak, amit nem viszonoztam. Mikor végre megszabadultam karjaitól, a düh kitört belőlem. Felképeltem teljes erőből és nem bírtam tovább, kiabálni kezdtem.
-Te szemét állat! Hogy lehetsz ilyen kétszínű! Eljátszod, hogy kedves vagy és aztán meg ez! Soha többé nem akarlak látni, te álnok patkány! –fejeztem be és elrohantam Rose-hoz, aki végszóra ért ide. Sietősen bepattantam a BMW-be és intettem, hogy induljon.
-Mi történt, Nessie? –kérdezte meglepetten.
-Mennyit hallottál belőle? –kérdeztem vissza.
-Csak a kiabálós részt, de azt nagyon intenzíven. –válaszolta Rose meggyőződéssel.
-Noah megcsókolt. –mondtam továbbra is dühösen.
-Akkor már értem, miért vagy dühös. –jegyezte meg.
Ezután szótlanul néztük az utat a Cullen házig. Rose közömbös arcot vágott, míg én fortyogtam a dühtől. Mikor beálltunk a garázsba apa Volvoja mellé, valaki kiszólt belőle.
-Nessie, megengeded? –kérdezte Jazz az ablak mögül.
-Szerintem nem ártana neki! –szólt a garázsajtóból Rose.
-Rendben. –mondtam, miközben próbáltam lenyugtatni magam, sikertelenül.
-Ez nem túl hatásos. –jegyezte meg Jasper. –Majd ez segít! –azzal egy nagyobb dózisú nyugalomhullámot küldött felém.
-Köszönöm. –sóhajtottam fel. –Ez jól esett!
-Nincs mit. De most menj, mert Alice is anyád megőrülnek a kíváncsiságtól, így én is. –mosolyodott el.
-Oké, köszi Jazz! –nevettem fel és ellibbentem.
Anya és Alice a szobájában vártak rám.
-Nessie, mi történt? Nem látok semmit! –mondta kétségbeesve Alice.
-Ez nem meglepő! -válaszolta anya.
-Az történt, hogy… -kezdtem. –Próbáltam Noah-val normális emberként bánni, és erre ő meg szerelmet vallott nekem és megcsókolt. –megint kezdtem dühös lenni.
-És aztán mi volt? –faggatott Alice.
-Felképeltem, leordítottam a haját és elrohantam.
-Ez történt velem és Jacobbal is, csak akkor én húztam a rövidebbet! –nevetett anya. –Eltörte a bal kezem. –nevetgélt tovább.
-Igen, az nagy show volt. –kezdett nevetni nagynéném is, amibe én is beszálltam.
-Erről jut eszembe! Jake keresett telefonon. Bár nem értem miért telefonon, de keresett. –mondta anya.
-És mit mondott? –kérdeztem.
-Azt mondta, menj le a partra, amilyen gyorsan csak tudsz. Ott fog várni.
-Rendben, akkor megyek is. Sziasztok!
Gyorsan átöltöztem, majd sietnem kellett, nehogy megvárassam életem szerelmét. Mikor meglátott felé szaladni, nem követte a példámat. Pedig mindig ezzel kezdi. Rossz előérzetem támadt. Egy pillanatban kétségbeestem, de ez rögtön elszállt.
-Szia, Jake! –üdvözöltem, majd átöleltem.
-Szia, Renesmee! –köszönt vissza közömbösen. Renesmee? Nem tetszik ez nekem. Jacob soha nem hív így.
-Láttalak. Ma. Egy. Sráccal. Csókolózni. –mondta minden szót aprólékosan kihangsúlyozva.
-Hogy kerültél az iskolához? –kezdtem tartósan kétségbeesni.
-Nyomot kerestem egy idegen vámpír után, és a sulitokhoz vezetett a szaga, de nem ez a lényeg. Ki ez a patkány? –kiabálta, miközben keze remegett.
-Jake, ez nem az, aminek látszik. –próbáltam közeledni, de nem engedte. Hidegen eltolt magától.
-De akkor mi ez az egész? –egyre jobban remegett.
-Noah csak az osztálytársam, -magyaráztam.
-Szuper. Szóval neve is van annak a féregnek?
-Jake, ne csináld ezt!
-Most menj el! –mondta keményen. –Menj el, mielőtt bajod esne!
Azzal sarkon fordult és elrohant. Még láttam, amikor az erdő szélén kirobbant belőle a farkas. Ekkor egy ültő helyemben leguggoltam és zokogni kezdtem. Fájt, hogy Jake olyan dühös lett rám, hogy nem bírta tartani az emberi alakját. Vajon megbocsát még nekem?

Pux: (L)...Alice...(L)